Az adó, 1925 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 2-3. szám - A városi háztartás szanálása. 1. [r.] Anyagi jog körébe eső reformok

Lukács ÖÜön: A városi háztartás szanálása. céljaira fordítják, vagy ha a költségvetésben felsőbb hatóságilag még el nem bírált kiadásokat irányoztak elő, illetve számoltak el. Felesleges munka terhétől mentesíti a rendelet a közigazgatási hatóságokat, amidőn azon alapokat, letéteket, kezelési ágazatokat, amelyeknek tőkéje pénzünk értékének csökkenése következtében jelentéktelen összegre apadt le, és ennek folytán rendeltetési céljuknak már nem felelnek meg, megszünteti, vagy más alappal, illetve kezelési ágazattal való összeolvasztását megengedi. Közüzemek kezelése. A városi gazdálkodásba mélyen belenyúlik a rendelet, midőn kimondja, hogy a városi üzemek és vállalatoknak fenntartási költségeiket, beleértve a várostól természetben kapott hozzájárulás forgalmi értékét fedezniök kell, a haszonhajtó célzattal létesített vállalatoknak pedig meg legyen a kellő jövedelmezősége. Ily rendelkezést a német jogban találunk azzal az eltéréssel, hogy a német törvényes rendelkezések megszabják azon százalékos határt, amelyet egyes városi vállalatok jövedelmezősége meg nem haladhat. A városok haszonszerzési célból? mindennemű vállalkozást létesítettek, s ezzel úgyszólván minden téren konkurrenciát állítottak a magánvállalkozásnak. E sokféle városi vállalkozás végeredményében nem volt hasznára a magyar közgazdasági életnek, éppen ezért kimondta a rendelet, hogy oly üzemeket és vállalatokat, melyek a kisipar érdekeit sértik, amennyiben azok fenntartása közérdekből nem szükséges, meg kell szüntetni, s ugyancsak be kell szüntetni a hasznothajtó célzattal létesített üzemeket, vállalatokat akkor is, ha azok a városnak számottevő jövedelmet okszerű gazdálkodás mellett sem biztosítanak. E rendelkezések mélyen belenyúlnak a város önkormányzatába, de akkor, amidőn az államháztartás az autonómia terhét tovább még részben sem viselheti, s az önkormányzatnak saját erejéből kell magát fenntartania, biztosítani kellett, hogy az önkormányzat szükségtelen vállalkozásokkal anyagi erejét ne terhelje, s ilykép pénzügyi kibontakozását meg ne nehezítse. B) Városi adózás. Mélyreható reformokat létesít a rendelet a városi adózás terén is. Mindenekelőtt az 1886 : XXII. t.-c. 130. §-a alapján általános közigazgatási, belrendőri célra és földbirtok érdekében tett kiadások fedezésére külön-külön pótadó kivetését megszünteti, de megszünteti ezenkívül a községi iskolai, iparostanonciskolai és kisdedóvodai pótadókat is. A városi (községi) pótadó alapjául a földadót, a házadót, a .társulati adót, valamint az igazgatósági, felügyelő bizottsági és választmányi tagok jiavadaímazása után kivetett külön adót jelöli ki. Ezzel a rendelkezéssel az 1922 : XXI. t.-c. 7. §-ának, valamint az 1922 : XXIV. t-c. 27. §. rendelkezései módosulnak. A pótadó kivetését korlátozza, amennyiben kimondja, hogy az előbb megjelölt egyenes államadók 50%-át a következő községi pótadó mértéke meg nem haladhatja. 112 2—3. sz