Az adó, 1925 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 2-3. szám - Az aranymérleg kérdése a társulati adó szempontjából

Kálmán Béla: Az aranymérleg kérdése a társulati adó szempontjából. A fényűzési adónál felvetendő harmadik kérdés az adókulcs kérdése. Magyarországon ma 10%-os fényűzési adókulcs van életben és a gyártás és termelés helyén alkalmazott 13 százalékos kulcs is a kiskereskedelemnél alkalmazott 10 százalékos kulcsnak felel meg, tekintettel arra, hogy az egyes árucikkeknek az ára a vámkezelésnél és a termelés helyén kisebb, mint a kiskereskedelemben. Ugyancsak egységes, többnyire 10 százalékos adókulccsal operálnak a külföldi fényűzési adótörvények is. Az egységes, minden egyes fényűzési tárgy elfogyasztását azonos teherrel sújtó adókulcs azonban helyesnek nem mondható. A fényűzést jelentő cikkek fogyasztásán belül is vannak differenciák s ezeknek akülönbségeknek az adómegterhelésnél is jelentkezniük kell. Vannak egyes fényűzési cikkek, amelyeknek fogyasztása esetleg kultúrszükségletet is jelent (régi kiadású könyvek, kéziratok, festmények, szobrok, metszetek stb.)- és ennek következtében nem róhatók meg ugyanolyan fényűzési adókulccsal, mint a kultúrszükségletet egyáltalában nem jelentő egyéb cikkek fogyasztása (külföldi toilette-szerek, különleges élelmiszerek stb.). A fényűzési cikkek egyes csoportjaiban tehát különböző adókulcsok volnának alkalmazandók, amelyeknek átlaga a 10 százalék, egyes cikkeknél azonban ennél alacsonyabb, másoknál ennél magasabb volna a fényűzési adóval való megterhelés. Összegezvén tehát a fényűzési adóról elmondottakat, ez az adó az eddigi felemás rendszer helyett ugyancsak a vámkezelés és a termelés helyén volna beszedendő. Az adó alá eső cikkek meghatározása az áruk minősége, nem pedig vételára alapján történik és erre a célra lehetőleg a nagy tömegben fogyasztott cikkek választandók ki. Az eddigi egységes kulcs helyett a cikkek egyes csoportjára különböző kulcsok léptetendők életbe. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiriiititiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiii Az aranymérleg kérdése a társulati adó szempontjából.1) Irta: Kálmán Béla, a Gfierer, Schoch és Grossmann cég tisztviselője. A társulati adóról szóló törvény kimondja, hogy ezt az adót a társulat üzleti nyeresége után kell űzetni. Ugyanakkor azonban a törvény, a végrehajtási utasítás és a legutóbbi 5.800. sz. pü. miniszteri rendelet is megakadályozza a valóságos üzleti eredmény kimutatásának lehetőségét, mert olyan mérlegkészítésre szorítja az adózó társulatot, mely a valósággal semmi harmóniában nem levő torz képét muta, a az üzlet eredményének. Még pedig nem olyan színezetű torzképét, mely veszteséget ábrázol ott, ahol haszon van, hanem ellenkezőleg: rózsás torzképét, mely, ha haszon van, azt túlzott nagyra festi és, ha veszteség van, azt majdnem mindig nyereségnek projiciálja. ') Szemlénk pályázatán elismerésben részesített tanulmány. 2—3. SZ. 101