Az adó, 1925 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 2-3. szám - Az aranymérleg kérdése a társulati adó szempontjából

Kálmán Béla: Az aranymérleg kéráése a társulati aáó szempontjából. Pedig az 5.800. sz. pü. min. rendelet 8. §-ának (4) pontja a törvény •célzata gyanánt leszegezi, hogy „a tényleg meg nem keresett, ú. n. látszólagos nyereségek, melyek csak az értékmérőben bekövetkezett változás folytán jöttek létre, adóalo.ppá ne tetessenek". De milyen intézkedés történik ennek a helyes elvnek keresztülvitelére? Pusztán az, hogy a folyó évi és az előző évi áruleltár összehasonlításánál mellőzendő az áruk faji azonosságának igazolása, illetve, hogy az előző leltári állag aranyértékének eredéig azonosnak veendők az arankoronában egyenlő értékű mennyiségek. E! kell ismerni, hogy ez az intézkedés a megelőző tarthatatlan helyzettel szemben, melyben az áruk egyedi és faji azonosságát is igazolni kellett, jelentékeny haladást jelent. De egyébként nagyon szűkkeblű intézkedés ez, mert a társulati vagyon számos alkotórésze közül csupán egyetlen egyre: az árura terjed ki, azonban erre is csak korlátozva, mert úgy az előző évi állagon felüli készletet, mint pedig ama mennyiség értékét, mellyei az árukészlet az előző évi állaggal szemben netán apasztva lett, a látszólagos nyereség utáni adózás szabad prédájának engedi. Nem hagyható azonban megemlítés nélkül, hogy a valutáknál és bizonyos korlátok közt az értékpapíroknál szintén meg van engedve az előző leltári állag erejéig az előző mérleg szerinti értékelés, továbbá, hogy az elhasznált berendezések pótlásának minősíthető beszerzés is a pótolt berendezés előző leltári összegével értékelhető. Mindezek azonban vérszegény intézkedések, melyek nem teszik elviselhetővé a súlyos helyzetet. E helyzet mibenléte a következő: A társulat vagyonának részei, keletkezésük idejének különbözőségéhez mérten, különböző értékű koronákban vannak értékelve, illetve értékük különböző értékű koronákban van kifejezve. Még pedig egyes részek a régi aranykoronában, más részek a valamivel gyengébb értékű, de aránylag még mindig elég jó későbbi koronákban, míg egy rész a jelenlegi minimális értékű papírkoronában. Nyilvánvaló, hogy eme összekeveredett különféle értékű koronaösszegeknek, eme arany- és papírkorona konglomerátumoknak egybevetésével a társulat vagyonának valódi állagát, illetve eme összekeveredett különféle értékeknek az előző évi állaggal való formai összehasonlítása útián a valóságos üzleti eredményt megállapítani abszolúte lehetetlen. A társulat vagyonának alkotórészei az üzleti tevékenység folyományaképpen folytonos átalakulásban vannak. így alakul át az áru készpénzzé, követeléssé, váltóvá, géppé, épületté stb., viszont a künnlevöség, az értékpapír, a készpénz, a felszerelés stb. áruvá és más és más vagyonrészszé. Tehát miközben az egyik vagyonrész állaga szaporodik, ugyanakkor a másiké apad. Ez átalakulásoknál a mindenkori korona az értékkifejező. A mai átalakulásnál tehát a mai minimális értékű papírkorona. Igen ám, csakhogy ez a mai koronában kifejezett érték csupán az újonnan keletkező vagyonrésznél, a vagyonszaporulatnál dokumentálódik, ellenben az átalakult régi, megszűnő vagyonrész abban a régebbi koronaértékben szűnik meg, melyben ez a vagyonrész a könyvekben szerepelt. Ha pl. a társulat egy vagyonrészt, melyet a háború előtt 100 koronáért szerzett s amely a mérlegben ma is 100 koronával, tehát aranykoro102 2-3. SZ.