Az adó, 1925 (13. évfolyam, 1-10. szám)
1925 / 2-3. szám - Az általános és fényűzési forgalmi adó mai rendszerének hiányai és a reform irányelvei [2. r.]
Dr. Bodroghy J.: Az ált. és fényűzési forg. adó mai rendszerének hiányai. mének arányára eléggé megfelelő képet nyújt a kataszteri tiszta jövedelem is. A valóságos jövedelem felbecsülésére, tehát a kataszteri tiszta jövedelem egy megállapított számmal volna csak szorzandó és erre az átlagban megállapított tényleges bevételre volna kivetendő az általános forgalmi adó kulcsa. Ennek a rendszernek megfelelően intézkedik az 1923. évi december 31-i 643. számú osztrák forgalmi adórendelet 4. §-a is, amely kimondja azt, hogy a földbirtok kataszteri tiszta jövedelme, mint aranykoronában megállapított jövedelem 7-tel szorzandó a tényleges jövedelem elérésére. Az így kapott szorzat az adóalap, amely után az 1924. esztendőre évi 2% az aranykoronában megállapított forgalmi adóátalány. Ezen rendszer mellett tehát sem bevallások benyújtására, sem könyvek vezetésére nem kellene kötelezni a földbirtokot. Még csak ellenőrzésre sem volna szükség, mert hiszen a kataszteri tiszta jövedelemnek a beszorzását, az adóösszegek kiszámítását, papírkoronában való kivetését és a befizetés ellenőrzését maga az állampénztár könnyen tudná lebonyolítani ugyanakkor, amikor a körülbelül hasonló alapokon kivetett földadót beszedi. Az őstermelés megadóztatása tehát adminisztrációs terheket nem okozna és ennek elejtése elegendő indokkal nem bír. Nem bír ez az adómentesség indokolással azért sem, mert hiszen az általános forgalmi adó áthárítható fogyasztási adó lévén, az őstermelés az általa fizetett forgalmi adó átalányösszeget nem a saját jövedelméből volna kénytelen fedezni, hanem azt a forgalmi adó természetének megfelelően a fogyasztókra hárítaná át. Mint fentebb említettük, a forgalmi adó másik nagy csoportja az ipari termelésnél volna beszedendő. Az ipari termelésnél elsősorban azt az elvet kellene figyelemmel kísérni, hogy mely cikkeknél lehetne az egész forgalmi adóösszeget magára a nyersanyagra kivetni, hogy ezáltal is csökkenjen a forgalmi adó alanyainak a száma. Ez természetesen egy olyan kérdés, amelyet a belföldi termelési viszonyok alapos tanulmányozása után lehet csak megválaszolni. De mindenesetre megállapítható az, hogy amennyiben néhány cikknél életbelépne kizárólag a nyersanyag megadóztatása, a kisiparnak egy nagy része mentesülne az általános forgalmi adó adminisztrálása alól. De annak a kérdésnek az eldöntésénél, hogy mely cikkek forgalmi adója vettessék ki kizárólag a nyersanyagra, döntő fontossággal bír az a körülmény is, hogy ez a nyersanyag, vagy esetleg készgyártmány (mint pld. a készbőr) hol termeltetik. Mert éppen ezeknél a cikkeknél igen fontos az, hogyha már a pénzügyi kormány a cikkek egész sorozata helyett kizárólag a nyersanyagra veti ki a forgalmi adót, ezt a forgalmi adót teljes egészében meg tudja kapni. Ma tehát az a nyersanyag, vagy az a félgyártmány, amelyet így forgalmi adó alá kíván vetni, kevésszámú nagy termelő helyen állíttatik elő, annak az ilyen módon való megadóztatása feltétlenül indokolt. Ha pld. a készbőrt az ország területén 100—200 könnyen és alaposan ellenőrizhető vállalat gyárt, sokkal indokoltabb az összes 92 2—3. SZ.
