Az adó, 1924 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 8-9. szám - A tartalékok felhasználásának kérdése a társulati adó szempontjából

\ Dr. Móczár Elemér: A saját tőke és az árukészlet a társulati adónál létesíteni, amelyeknek értéke a mérlegben nem szerepel és így eljárása a V. U. 64. §. 6. bekezdésébe ütköznék. Ez az álláspont azonban nem helyes, mert valóságban a már megadóztatott titkos tartalék lett nyilt tartalékká átváltoztatva. Ilyen esetben pedig a V. U. 74. §-ban foglalt kedvezményt jogosan lehet igénybe venni, mert a törvény nem tesz különbséget abban a tekintetben, hogy a felhasznált összeg nyilt, vagy pedig titkos tartalékból származik-e, hanem erre való tekintet nélkül rendeli, hogy a megadóztatott tartalékokból felhasznált összegeket nem szabad az adóalaphoz hozzászámítani. lllllllllllllllllllllllIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIlMIIIIIIIIIIIIIIIIIIllIllllllllllllltlIIllllllllltlItllIIIIIIIIIIlllMIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII A saját tőke és az árukészlet a társulati adónál. Irta: dr. Móczár Elemér. A társulati adó mai rendszerének kétségtelenül egyik legfontosabb pillére az árukészletek mikénti értékelése. Részletesen foglalkozik ezzel a kérdéssel az 1922: XXIV. t.-c., a végrehajtási utasítás és a közelmúltban megjelent 5.800/1924. számú P. ü. rendelet is. Különösen ez utóbbi rendelet III. része tartalmaz olyan pontos és aprólékos rendelkezéseket, amelyek arra mutatnak, hogy a pénzügyminisztérium szerint is az egész adómérleg sarkpontja az árukészlet, illetve ennek mikénti értékelése. A fent idézett törvény, illetve rendeletek azonban ennek dacára teljesen figyelmen kívül hagyják az árukészlet és a saját töke egymáshoz való viszonyát és arányát, ami pedig az adóköteles-nyereség megállapításánál nem közömbös, sőt —• mint látni fogjuk — döntő fontosságú. A törvény rendelkezése értelmében az árukészlet azon része, amely már az előző évben is szerepelt a leltárban, illetve a mérlegben, az előző évi árakon vehető fel; az ezen felüli árukészlet pedig a beszerzési áron, illetve a piaci árnál 20%-kal alacsonyabb értékben értékelhető. Ez a rendelkezés jelentős adómentes tartalékolást engedélyez az adóalanyoknak, mely nagylelkűségnek az indoka kétségtelenül az volt, hogy azok a látszólagos papírnyereségek, melyek a korona értékcsökkenése következtében jelentkeztek, ne növeljék az adóalapot, mert az adózás célja az, hogy az üzletév tényleges nyereségét és nem ezt a látszólagos hamis számtöbbletet fogja meg. Nézzük azonban ezt a leértékelést a gyakorlatban. Köztudomású dolog, hogy az áruüzlettel foglalkozó részvénytársaságok üzleteiket majd minden esetben idegen tőkével bonyolítják le. A nagyobb érdekeltségek (bankok, malmok, cukorgyárak) állami hitellel, a többiek, amennyiben hozzájutottak, váltóhitellel, ennek hiányában bank-, illetve magántőkével. Különösen az utóbbi években volt ez így, mikor az árak emelkedése miatt megfelelő saját tőkével nagyon kevesen rendelkeztek, de így volt ez mindig, hiszen a kereskedelem alapja régtől fogva a hitel. Ezek előrebocsátásával nézzünk egy konkrét példát. Egy részvénytársaság mérlege 1922. év végén (első üzletév, az alaptőke ugyanannyi papírkoronát jelent) a következőképen nézett ki: Vagyon. Teher. Készpénz 5,000.000 Alaptőke 20,000.000 Árukészlet *) 4000 q búza Hitelezők 50,000.000 á 10.000 40,000.000 Nyereség 5,000.000 Adósok 30,000.000 75,000.000 75.000.000 *) q-ként 10.000 koronával, a teljes forgalmi értékkel felvéve. 8—9. SZ. 263