Az adó, 1924 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 8-9. szám - A tartalékok felhasználásának kérdése a társulati adó szempontjából

Dr. Szekerke L.: A tartalékok felhasználása a társalati adó szempontjából. való csatolása az üzleteredményt nem befolyásolja. Gazdasági szempontból természetesen lényeges külömbség fog mutatkozni, mert amíg a tartaléktőke után osztalék nem járt, tehát ingyen dolgozott a vállalat részére, addig a felemelt alaptőke után már osztalékot kell fizetni. Éppen ezért helyes az a felfogás, amely szerint az ingyen részvény kiadása a részvényes szempontjából sem jelent jövedelmet vagy vagyonszaporulatot, mert az új részvények kiadásával egyrészt az egyes részvényre eső nyereséghányad-osztalék csökken, másrészt a régi részvények is aránylagos értékveszteséget szenvednek. Előfordul, hogy a yállalatok a korábban képzett titkos tartalékot megszüntetik és a könyvekben ismét kitüntetik. A IV. fejezetben láttuk példáját a titkos tartalék képződésének. Ha már most a vállalat később meg akarja szüntetni a titkos tartalékot, akkor ez oly módon történik, hogy a titkos tartalék értékével (fenti példákban 10 millió) elismerik az eredményszámlát, a berendezésszámlát pedig megterhelik. Ezzel megszűnt a titkos tartalék, mert a kérdéses vagyontárgy értéke e könyvelés révén a mérlegbe kerül. Adójogi szempontból figyelemmel kell lenni arra, hogy ez a könyvelés a kimutatott nyereségegyenleget növelte. Ha tehát a titkos tartalék megadóztatott nyereségből képződött, vagy a titkos tartalékot megadóztatták, akkor a megszüntetés alkalmával a titkos tartalékból felszabadult összeget a mérlegszerű nyereségből le kell vonni, mert különben ismételt megadóztatás alá kerülne. A titkos tartalék megszűnése azonban nemcsak a vállalat akaratából történik, hanem gyakran automatikusan bekövetkezik. Leggyakoribb esete a titkos tartalék automatikus megszűnésének: az árú- és anyagkészlet aláértékelése által képzett titkos tartaléknál fordul elő. Az árú- és anyagkészlet ugyanis csak rövid ideig marad a vállalat tulajdonában, mert értékesítik. Az értékesítés folytán pedig a titkos tartalék realizálódik és az áruszámlán bruttó nyereség formájában jelentkezik. Ez a jelenség adójogi szempontból különös figyelmet érdemel, mert a V. U. 59. §-a részletesen szabályozza az áru- és anyagkészlet értékelését és kötelességévé teszi az adókivető hatóságoknak, hogy az áru- és anyagkészlet értékelését szigorúan ellenőrizzék s amennyiben megállapítást nyer, hogy valamely vállalat áru- és anyagkészletének a megengedettnél alacsonyabb értékelése által titkos tartalékot létesített volna, úgy a „pénzügyi hatóságnak kötelessége a megszabott legalsó határ kiegészítéséhez szükséges értékkülönbözetet a mérlegszerű nyereséghez hozzászámítani". (V. U. 59. §. 14. bek.) Ez a hozzászámított összeg azonban nem szerepel a vállalat üzleti könyveiben, mert a következő üzletév megnyitásakor a könyvelés kontinuitásánál fogva az áru- és anyagkészlet a záróleltárban foglalt alacsonyabb értékkel kerül az áruszámlára. Ez a körülmény pedig magasabb bruttó nyereséget eredményez. Ha tehát a vállalat 1923. üzletév végén az áru- és anyagkészletet 20 millió koronára értékelte, úgy az áruszámlát az év végén 20 millió koronával elismeri, viszont a következő üzletév megnyitásakor ugyanezzel az összeggel megterheli. Ha már most az adókivetc hatóság ezt az árú- és anyagkészletet 30 millió koronára értékeli és ehhez képest az 1923. évi mérlegszerű nyereséghez ezen a címen 10 millió koronát hozzászámít, úgy a vállalat jogosítva volna az áruszámlát az 1924. üzletév megkezdésekor 30 milió koronával megterhelni. Ebben az esetben pedig az 1924. évi árubeszerzési kiadás 10 millió koronával nagyobb, míg a bruttó nyereség ugyanekkora összeggel kisebb volna annál, mint amely a tényleges könyvelés szerint mutatkozik. Minthogy pedig ez a különbözet már az előző évben egy ízben meg volt adóztatva, ennélfogva kétségtelen, hogy annak ismételt megadóztatása helytelen volna. Éppen ezért az áru- és anyagkészlet értékkiigazítása címén a mérlegszerű nyereséghez hozzászámított összeget a közvetlenül követő év mérlegszerű nyereségebői le kell vonni, mert ez a nyereség magában foglalja az előző évben megadóztatott titkos tartalék realizálódott értékét. Ennek az eljárásnak az a látszata van, mintha a vállalat olyan vagyontárgyakra nézve akarna értékcsökkenési tartalékot 262 8-9. SZ.