Az adó, 1924 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 8-9. szám - A tartalékok felhasználásának kérdése a társulati adó szempontjából

Dr. Szekerke L.: A tartalékok felhasználása a társulati adó szempontjából. mentes célra, viszont a megadóztatott tartalékok átváltoztatása csak adóköteles célra történjék. Ha a tartalékok átváltoztatásánál ezt a szabályt betartják, úgy az adóköteles nyereség megállapításánál a mérlegszerű nyereséget a tartalék átváltoztatása miatt módosítani kell. Ha azonban az árváltoztatás ezen szabály ellenére történik, akkor úgy kell eljárni, mint bármely más felhasználás esetén. Ha tehát a megadóztatott tartalékot valamely adómentes tartalékba olvasztják be, akkor az eljárás ugyanaz, mint amikor a megadóztatott tartalékot levonható kiadás fedezésére fordítják (IV. B). Ha pedig adómentes tartalékot olvasztanak be megadóztatott tartalékba, akkor ugyanúgy keli eljárni, mint amikor az adómentes tartalékot hozzászámítandó tételt képező kiadás fedezésére fordítják (IV. C). A tartalékok átalakításának nehezebben felismerhető esetei közé tartozik, amikor nyilt tartalékot titkos tartalékká, vagy fordítva: titkos tartalékot nyílt tartalékká alakítanak át. Ezekben az esetekben legelső sorban azt kell vizsgálni, hogy az átalakítás mennyiben befolyásolja a kimutatott üzleteredményt. Fentebb közölt (IV. A. 1.) könyvelési példa szemlélteti, hogy miképen alakul át a nyilt tartalék titkos tartalékká. A titkos tartalék hordozója , a mérlegből kihagyott vagyontárgy és így a titkos tartalék mértékét az illető vagyontárgy értéke szabja meg. Ha ez az érték valamely ok folytán csökken, úgy a vagyontárgyhoz tapadó titkos tartalék is automatikusan csökken. Minél kevésbbé van tehát az illető vagyontárgy értékcsökkenésnek kitéve, annál állandóbb a titkos tartalék. A vállalatok berendezési és felszerelési tárgyai azonban a használat folytán évről-évre vesztenek az értékükből és így a mérlegből kihagyott vagyontárgyakhoz fűződő és titkos tartalék formájában működő üzleti tőke is minden évben tényleg csökken a nélkül, hogy ez a tényleges értékcsökkenés kiadásként jelentkeznék. A legtöbb titkos tartalék tehát folytonosan realizálódik és ez a realizálódás magasabb nyereség formájában jelentkezik az üzleti könyvekben. Éppen ezért gazdasági szempontból indokolt eljárás, ha a titkos tartaléknak ezt a realizálódását a könyvekben kifejezetten feltüntetik és azt megfelelő évi részletekben nyilt tartalékká változtatják. Ez a gyakorlatban oly módon történik, hogy az eredményszámla terhére a titkos tartalék vagyontárgyainak értékcsökkenését feltüntetik és ennek megfelelő évi összeget helyeznek tartalékba. Az ilyen tartalékolás végeredményében nem más, mint a titkos tartaléknak nyilt tartalékká való átváltoztatása, minélfogva azt a további kérdést kell vizsgálni, hogy a titkos tartalékot annak idején megadóztatták-e, vagy sem. Ennek megállapítása után pedig a már ismertetett szabályokat kell alkalmazni. Az üzemgazdasági okokon kívül adózási szempontok is indokolják, hogy a vállalat a titkos tartalékot nyilt tartalékká változtassa, ha a titkos tartalékokat megadóztatták. Ilyen eset pl. ha a vállalat az üzletvitel céljára szolgáló épületek, gépek, gyári eszközök, üzleti felszerelések és berendezések értékét időelőtt teljesen leírta. Minthogy az ilyen leírás az illető vagyontárgy egy évi elhasználódása által okozott értékcsökkenést meghaladja, ennélfogva a leírt többlet titkos tartaléknak minősül, amely a keletkezése évében adóköteles és az adóköteles nyereség megállapításánál a V. U. 64. §. értelmében a mérlegszerű nyereséghez hozzászámítandó. Az időelőtti leírás által képződött titkos tartalék azonban nem marad állandó, mert az illető vagyontárgyak a további használat alatt értékükből veszítenek és ez az értékveszteség idővel eléri azt az összeget, amelyet a leírt összeg megadóztatása idején az adóalaphoz hozzászámítottak. Az elhasználódás által okozott 'értékveszteség tehát gazdasági szempontból valóságos üzemi kiadást képez, ameiy azonban az eredményszámlán kifejezésre nem jut. Ha a felsorolt vagyontárgyak értéke nem volna még leírva, hanem teljes értékükkel szerepelnének a mérlegben, akkor a vállalatnak módjában állana az értékveszteséget az üzleteredmény terhére 260 8—9. sz.