Az adó, 1924 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 8-9. szám - A tartalékok felhasználásának kérdése a társulati adó szempontjából

D[.£f£S™í.™ Z"; !? tartalékok felhasználása a társulati adó szempontjából *A tartalékok felhasználásának kérdése a társulati adó szempontjából. Trta: dr. S*ekerke Lajos szegedi ügyvéd. I. A társulati adó alapjául szolgáló tiszta jövedelem megállapításánál a legnehezebb és legnagyobb körültekintést igénylő kérdések közé tartozik a tartalékok felhasználásának kérdése. Maga a végrehajtási utasítás is különös fontosságot tulajdonít ennek a kérdésnek, mert két terjedelmes §-ban is foglalkozik a tartalékok felhasználásának adójogi vonatkozásaival. A végrehajtási utasítás természetesen csak általános útmutatást adhat, de nem dönti el a gyakorlatban felmerülő számtalan vitás kérdést. Különösen sok vita forrása lehet az a körülmény, hogy a tartalékokból felhasznált összegek könyvelése a gyakorlatban a legkülönbözőbb módon szokott történni. Minthogy pedig az elvont összegek a különböző könyvelés mellett különbözőkép befolyásolják a mérlegszerű nyereséget, ennélfogva végeredményében a könyvelés módjától függ az, hogy valamely tartalék felhasználását mikép kell az adóalap megállapításánál elbírálni. Éppen ezért hasznos munkát vélek teljesíteni akkor, amikor a tipikus eseteket rendszerbe foglalva tárgyalom. II. A tartalékok felhasználásának adójogi elbírálására vonatkozó főszabályokat tudvalevőleg a V. U. 68. és 74. §-ai tartalmazzák. Ezek közül a 68. §. azt az általános szabályt mondja ki, hogy amennyiben a vállalat a V. U. 62—67. §-ai szerint adómentes tartalékot valamely évben az adómentességet megállapító rendeltetésüktől elvonja és adóköteles célokra használja fel, úgy az elvont összegeket utólag meg kell adóztatni. A 74. §. viszont arról az esetről rendelkezik, ha a vállalat a már megadóztatott tartalékból von el valamely összeget, amelyre nézve kimondja, hogy az ilyen összeget „az adóalaphoz hozzászámítani nem szabad", mert ez ugyanannak a jövedelemnek ismételt megadóztatása volna. Ezt a szabályt kiegészíti a V. U. 70. §. 2. bekezdése, amely szerint azt a rendelkezést, hogy „az adóalaphoz nem szabad hozzászámítani", olyan értelemben kell alkalmazni, hogy amennyiben bevételi tételekről van szó, amelyek a mérlegszerű egyenlegben benne vannak, ezeket a nyereségből le kell vonni, illetve a veszteséghez hozzá kell számítani; amennyiben pedig kiadási tételről van szó, akkar ezeket a tételeket a mérleg nyereségegyenlegéhez nem szabad hozzászámítani, illetve abban az esetben, ha a mérlegben kifejezve nem volnának, a nyereségből le kell vonni. A fenti szabályok alkalmazásánál felmerült a kérdés, hogy adójogi szempontból mit tekintünk felhasználásnak? Szoros értelemben véve felhasználás alatt azt értjük, amikor a vállalat a tartalékot arra a célra fordítja, amelyre az szánva van. Adójogi szempontból azonban felhasználásnak kell tekinteni azt is. ha a vállalat a tartalékot átváltoztatja, vagy megszünteti. Az átváltoztatásnál a tartalék továbbra is megmarad, csakhogy az eddigitől eltérő valamely más célra szánják. Különbözik ettől a megszüntetés, amelynél a tartalékolt összeget az eredetitől eltérő valamely új célra a valóságban ki is adják. Adójogi szempontból tehát mind a három aktust — dacára, hogy gazdasági szempontból különböző jelentőséggel bírnak — egyforma elbírálásban kell részesíteni és a tartalékok felhasználására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. III. A tartalékok felhasználásának adójogi elbírálásánál két kérdés bír döntő fontossággal. Az első kérdés, amit minden esetben tisztázni kell, az, hogy a tartalék meg volt-e adóztatva akkor, amikor a tartalékolás történt, vagj. pedig adómentes volt az alakítás évében? A társulati adótörvény szerint csak a V. U. 62—67. §-aiban említett 8—9. sz. 251