Az adó, 1924 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 8-9. szám

teri fogalmazóvá, titkárrá, majd kir. tanácsossá és pénzügyigazgatóvá, végre osztálytanácsossá neveztetett ki. Innét a bírói pályára lépett át s 1897. évben a kir. közigazgatási bíróságnál ítélőbíró lett. Az 1913. év tavaszán a vallás- és közoktatásügyi minisztériumba politikai államtitkárrá nevezték ki s országgyűlési képviselővé választották. A politikai pályán azonban csak rövid ideig maradt, már 1914. év elején visszatért a kir. közigazgatási bírósághoz, ahová másodelnökké neveztetett ki. Benedek Sándor majdnem félszázados közpályája alatt szétágazó közéleti tevékenységet fejtett ki. Több mint egy negyedszázadon át volt székesfővárosi törvényhatósági bizottsági tag és iskolaszéki elnök. Vezető szerepet töltött be az állami tisztviselők társadalmi mozgalmaiban és 10 éven át társelnöke volt az állami tisztviselők országos egyesületének. A köztisztviselők érdekeit az irodalomban is hatályosan képviselte. Midőn államtitkár lett s megvált a tisztviselők országos egyesületétől, ezüst plakettel tisztelték meg s nevére alapítványt tettek. Nagy népszerűségét bizonyítja, hogy már előbb 23 tisztviselőegylet választotta meg tiszteletbeli elnökévé, illetve tagjává. A kulturális és közjótékonysági egyesületekben élénken részt vesz. Elnöke a magyar-székely egyesületnek, mely a romániai nemzeti kisebbségek védelmében jelentékeny nemzetközi tevékenységet fejt ki. Az egyházi közéletben is széleskörű hatáskört tölt be. A református egyetemes konvent alkotó tagja, a dunamelléki egyházkerület főjegyzője s a tolnai egyházmegye gondnoka. Mint a közigazgatási bíróság másodelnöke, tagja a főrendiháznak s az országos pénzügyi tanácsnak is. A főrendiházban éveken át volt a pénzügyi bizottság előadója s szerkesztette a bizottság jelentéseit. A magyar irodalomnak állandó munkása. Már kora ifjúságában újságíró lett s a nagyváradi, debreceni és budapesti lapokban tárcacikkeket írt „Suhogó" álnév alatt s ezt a nevet akkor széles körben tette népszerűvé. Midőn azonban 1884-ben bekerült a pénzügyminisztériumba, felhagyott a szépirodalmi tevékenységgel s azóta tollát kizárólagosan a jogirodalomnak szenteli. A „Nemzet" közgazdasági rovatában kezdte meg jogirodalmi tevékenységét, ahol egymásután jelentek meg cikkei: ,,A dohán} egyedárúsáf jövedelmei 1868-tól 1881-ig", „A dohányjövedék 1882-ben", „Dohánykivitelünk" cím alatt. A következő évben magára vállalta a „Magyar Közigazgatás" című szaklap pénzügyi rovatának vezetését s ezt a feladatát egyfolytában 27 éven át teljesítette. A „Magyar Közigazgatásinak fényes írói gárdája volt ekkor, kik közül miniszter, államtitkárok és belső titkos tanácsosok kerültek ki (Lukács György, Némethy Károly, Ruffy Pál, Vicián István, Petrovics Elek). E gárdához tartozott majdnem három évtizeden át Benedek Sándor. Pénzügyi jogi tevékenysége a Wekerle-féle adóreform korszakában érte el tetőpontját, midőn a lap hasábjain részletesen ismertette és bírálta a Wekerle-féle adójavaslatokat. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adójáról egyenesen Wekerle Sándor felhívására emlékiratot is dolgozott ki, s az abban foglalt javaslatai jórészben érvényesültek a törvényalkotásban. Wekerle utódai szintén felhasználták úgy a törvényjavaslatok, mint a végrehajtási utasítások elkészítésénél Benedek Sándor szakértelmét. Midőn a közigazgatási bíróság másodelnöke lett, pénzügyi jogi működését még fokozta s szaklapjaink sűrűn hoznak tőle közleményeket, melyek részben külön lenyomatban is megjelentek. Bírói és irodalmi működése egyaránt méltatva lett akkor, midőn 5 év előtt a „Magyar Jogászegylet" pénzügyi jogi szakosztályának elnökévé választotta. Benedek Sándor jogi tevékenysége nem szorítkozik a pénzügyi jogra. Az egyházjoggal foglalkozó cikkeit a protestáns egyházi lapok s ide vágó beszédeit az egyházhatósági jegyzőkönyvek tartalmazzák. Pár év előtt a főrendiház szervezéséről is írt egy részletes közjogi tanulmányt (Jogállam, 1920. évf. 405—431. lap.). 250 -9. sz.