Az adó, 1924 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 1. szám - Mérlegezés és társulati adó

in£r- Doroshi Ervin: Mérlegezés és társulati adó. provideált helyes tartalékolási és leírási szabályokat, latens tartalékokat az osztalékfizetés egyenletességének biztosítására és a kontinuitás szabályát oly értelemben, hogy a könyvszerü értékek felértékelését perhorreszkálta, ha valóságos tárgyi értékek quantitativ szaporodásával nem voltak kapcsolatban stb. E szabályok dacára annak, hogy a kereskedemi törvény a nyereség- és veszteségszámla miképeni elkészítésére nem tartalmaz útmutatást, sőt ennek közzétételére sem tartalmaz szabályokat, mégis a régebbi részvénytársasági zárszámadások legalább a nyereség feltüntetése szempontjából nagyjában tájékoztatást adtak. A mulasztást a törvényhozás ott követte ej, hogy a korona csökkenő irányzatának idejében nem mert hozzáfogni a mérleg kérdéséhez, sőt a csökkenő koronaérték mellett a deformált mérlegeredmény helytelenségeit adótörvényeivel még fokozta és hozzájárult ahhoz, hogy a mérlegvalódiság szempontjai teljesen elhomályosuljanak. Megfelelő belátással készült szabályok hiányában, amelyek a pusztán koronadevalvációra visszavezethető látszatnyereségek kiküszöbölésével csak a valódi üzleti feleslegeket adózták volna meg, úgyszólván teljesen szemet hunyt a koronadevalváció következményei előtt és a könyvelési tételeket egyenlő elbánásban részesítette, tekintet nélkül arra, hogy régi aranyértékek, vagy új papírértékek hordozói gyanánt jelentkeztek. És minthogy ezt az állapotot arról az oldalról sem igyekeztek megváltoztatni, amely a kereskedelmi jogi kodifikációra és annak előkészítésére lett volna hivatva, előállott egy állapot, mely a következőkben jellemezhető. A papírkorona-tételeknek az aranykorona-tételek közé való elhelyezése az aktívumoknak olyan felduzzasztását eredményezte, amely ott, ahol azzal szemben valutáris tartozások nem álltak fenn, vagy ha ilyenek kellő tartalékokkal fedezve nem voltak, szükségképen nagy számszerű többleteket eredményeztek. Ezekkel szemben az aranyértékben befizetett alaptőke és felgyülemlett tartaléktőkék régi névértékű koronákkal szerepelnek. A különbözet a kereskedelmi törvény betűszerinti értelmezése mellett és a K- T. 199. §. 6. pontja szerint: „nyereség", természetesen csak látszatnyereség, de a fennálló szabályok szerint szétosztásának mi sem áll útjában ott, ahol könnyelműség, a helyes kereskedelmi elvek felismerésének hiánya, vagy a vállalat érdekein magát túltevő magánérdek megkívánta. De bekövetkezett ezzel szemben a másik szélsőség is, tudniillik, hogy a látszatnyereségek megadóztatásától való valóságos, vagy állítólagos félelem következtében, vagy azok elkerülésének ürügye alatt mértéktelenné vált a latens tartalékoknak különböző könyvelési műveletekkel elért dotálása és így a részvényes nem juthatott ahhoz az osztalékhoz, amely őt a törvény és alapszabályok szerint megilleti és amelynek a részvényeshez való juttatása fontos közgazdasági érdek főleg ott, ahol a termelés részére a hitelforrások mindinkább csökkenő mértékben állanak rendelkezésre. Hit és bizalom dolga, hogy a két alternatíva között melyik forog fenn egyik vagy másik társaságnál: hogy mind a kettőt elkerülje, 1. sz. 3