Az adó, 1924 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 2-3. szám - Az átmeneti számlák adókötelezettsége

Joggyakorlat. Illetékek és forgalmi adók. Általános forgalmi adó. 1921 : XXXIX. t.-c. 29, 20. Őstermelőtől, aki önálló kereseti tevékenységet nem folytat s csupán terményének a piacon alkalomszerű elárusításával foglalkozik, nem lehet forgalmi adót beszedni azon a címen, hogy az adó alól mentes árusításra szolgáló helyhatósági bizonyítvány nem volt szabályszerűen kiállítva. Indokok: Az 1921 : XXXIX. t.-c. 29. §. második bekezdésének és a 130.00(1/1921. P. M. számú végrehajtási rendelet 11. §-a második bekezdésének értelmében nem esik forgalmi adó alá, az az őstermelő, aki kizárólag sajáít földjének terményeit alka'omszeríien, anélkül, hogy állandó elárusító helyet biztosítana magának, a piacra viszi elrusítás végett, azaz aki mezőgazdasági terményekkel önálló kereskedelmi tevékenységet nem foytat. Minthogy a panaszos helyhatósági bizonyítvánnyal igazolta, hogy őstermelő és kereskedéssel nem foglalkozik és minthogy a pénzügyi hatóság nem is állítja, hogy a panaszos mások terményeinek eladásával is foglalkoznék, avagy állandó elárusító helye volna: a panaszostól beszedett forgalmi adó visszautalását annál is inkább el kellett rendelni, mert az a körülmény, hogy a mezőgazdasági termékek forgalmi adó alól mentes árusíthatására szolgáló helyhatósági bizonyítványt a községi elöljáróság nem teljesen a végrehajtási utasításban előírt minta szerint állította ki, csupán a községi elöljáróság mulasztását állapítja meg, de nem döntő a fél adómentességét illetőleg, amelyet a rendelkezésre álló adatok alapján fennforgónak kellett megállapítani. (Közig, bíróság 5.034/1922. sz.) Általános forgalmi adó. 1921: XXXIX. t.-c. 46. §. >}1. A forgalmi adónak bélyegjeggyel való lerovása esetén az adókivetési időszak egy naptári nap és így mindenik nap bevétele önálló adóalapot képez, miért is a naponkint eszközlendö lerovások között beszámításnak helye nincs. indokok: Az ellenőrzési szemle alkalmával megállapítást nyert, hogy a panaszos az 1922. évi március és április hónapokban íorganni adóját bélyegjegyekben a bevezetett üzleti bevételekhez képest a törvényesnél kisebb mértékben rótta le. miért is a pénzügyigazgatóság az 1921 : XXXIX. t.-c. 63. §-a értelmében a megrövidített 631 K forgalmi adó háromszorosának megfizetésére kötelezte. A panaszos a kivetett forgalmi adó törlését azon a címen kérte, hogy előzetesen, azaz 1921. évi november hó 15-én egy 51.000 koronás takarékpénztári kölcsön bevételezése után tartozatlanul nagyobb összeget rótt le, mint amennyit a megállapított hiány kitesz, tehát végeredményben több forgalmi adót rótt le, mint amennyi a törvény szerint járna. E kérelemnek helyet adni nem lehetett, mert az 1921 : XXXIX. t.-c. 46. §-ában adott felhatalmazás alapján a 130.000/1921. számú pénzügyminiszteri utasítás 67. §-a a forgalmi adó bélyegjeggyel való lerovásának esetében az adókivetési időszakot egy naptári napban állapította meg és a 69. §. akként rendelkezik, hogy az adóalap, azaz a napi nyers bevétel után törvényesen járó forgalmi adót az adókivetési időszaknak, azaz a bevételezés napjának elteltétől számított 24 óra alatt kell bélyegjegyek felragasztása útján leróni, amiből önként következik, hogy mindenik nap bevétele önálló adóalapnak tekintendő, amely után különkülön és egymástól függetlenül történvén a lerovás, törvényes rendelkezés hiányában a naponkint eszközlendő lerovások között beszámításnak helye nem lehet. Amennyiben valamelyik napi lerovásnál bélyegjegyekben tartozatlanul a törvényesen járó adónál nagyobb összeg rovatott le, ez esetben a fentemlített törvénycikk 55. §-a alapján az ott megszabott határidő alatt beadandó helyesbítési vagy visszatérítési kérelemnek van helye. (Közig, bíróság 13.648/1922. sz.) S6 2—3. sz