Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 2-3. szám - Megjegyzések a II. vagyonváliságtörvény (1921: XLV.) ötödik fejezetéhez

Dr. /lappért Leó: Megjegyzések a II. vagyonváliságtörvény 5. fejezetéhez. egyelőre csak tömegérzés, de következni kell az individuális átöröklésnek is, annál nagyobb figyelmet érdemel, mert az adóztatásnak ma nagyobb jelentősége van, mint volt valaha. Az adóelméletek az adót eltérően határozzák meg. A francia elmélet szerint az adó biztosítási díj vagy viszontszolgáltatás. Stahl szerint a nemzeti vagyonban való részesedésért fizetett díj, más elmélet szerint az alattvalók álltai az állam részére hozott áldozat. A siralmas magyar sors egy újabb adóelméletet vetett fel. E szerint az adó eszményi magaslaton áll, mert a honmentés tényezői közé sorakozik. Az adóból tudjuk fenntartani gazdasági és kulturális fölényünket s csak ezzel érhetjük el, amiről ébren i's álmodunk, a régi Magyarország feltámadását. Bezerédj Is cvan, a muít század első felének egyik iegnagyobb alakja, a híres jobbágyfelszabadító, következő lendületes szavakkal aposztrofálta az adófizetés polgári kötelességét: „A gyermek, midőn mosolyogva simul anyja keblére, édes hizelgések között nyerje ezt meg a közteherviselés eszméjének; az ősz szülő halálos ágyán gyermekének adott áldása feltételéül kösse ki az adófizetést; ne boldogítson magyar leány szerelmével olyant, aki nem adózik s az egyház bélyegezze bűnné a nem adózást, a kereszténység, Isten, emberiség és nemzet elleni bűnné." Olyan időket élünk, mikor ezeknek az aranysza\ aknák ázsiója van. Ha minden gazdasági osztály, ha minden polgár megnyitja ezek előtt szivét s ha az adófizetők áldozatkészségével karöltve jár a szigorú állami takarékosság, akkor dacosan és bizalommal kiálthatjuk át rossz szomszédainknak, hogy non moriamur! lllllllinilllltlIIIINIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMMIIIinilllllllllMlinillllllUIIIMIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII Megjegyzések a II. vagyonváliságtörvény (1921: XLV.) ötödik fejezetéhez. Irta: dr. Huppert Leó budapesti ügyvéd. Az 1921 : XLV. t.-c. ötödik fejezete szól a kereskedelmi ániraktárak vagyonváltságáról; ezt kiegészíti az 1922 : XXVII. t.-c, mely az alaptörvényben megállapított váltságfajok, s így az árúraktárak váltságának is kedvezményes lerovásáról intézkedik. Az utóbbi törvénynek 177.000/922. szám alatt pénzügyminiszteri utasítása is megjelent. Az 1921 : XLV. t.-c. végrehajtási utasítása még hiányzik, noha a törvény már végrehajtás alatt áll. Az alaptörvény eme hiteles interpretációjának hiányából a kedvezményes lerovással kapcsolatban kontroverziák származtak, amelyek egynémelyikére rámutatni óhajtanék. I. Az 1921 : XLV. t.-c. (a továbbiakban: Vv. T.) 94. §-a a bizományi áruraktár váltságkötelezettségét állapította meg. E szakasznak a 114. §-aI való egybevetéséből azt állapithatjuk meg, hogy a T. szabályul azt állította fel, bár ezt határozottan kifejezésre nem juttatja, hogy a T. életbelépéséig (1921. szeptember 7.) a bizományos által eladott vagy a megbízónak visszaszolgáltatott áruk után a Vv.-ot az árú megszerzője, vevő Vagy 2—3. sz. 57