Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 2-3. szám - A magyar egyenes adórendszer (Folytatás.) 3. r

Benedek Sándor: A magyar egyenes adórendszer. szóló törvény is kétségtelenül ebbe a kategóriába tartozik. A célbavett alkotás azonban még így is befejezetlen s a házak vagyonváltságáról szóló törvényjavaslat elintézésre vár. Szerintem a legmegfelelőbb elintézés lenne, ha a nemzetgyűlés az elintézéssel adós marad, mert a házak az évek óta tartó magánjogi korlátozásokkal a vagyonváltságot már bőven megfizették. Ezek a vagyonváltsági törvények nem sikerültek. Sem a pénzügyi politika, sem a pénzügytan, sem a törvényszerkeszt'ési teehnika szempontjából. A vagyonváltsághoz nemesak Hegedűs Lóránt, de mások is vérmes reményeket fűztek. Ettől várták a bibliai csodát: a papírpénz inflációjának megszüntetését, a valuta megjavítását, a háborús adósságok törlesztését. Ma már tudjuk, hogy mindez csak álom. Az a néhány milliárd, ami eddig befolyt, a folyó kiadásokra jó részben elfogyott. A nagybirtokosok által természetben lerovandó vagyonváltság ugyan jelentékeny, mintegy 400.000 hold körül forog. A birtokrendezésnél felmerült jelenségek azonban megengedik azt a feltevést, hogy ennek a 400.000 holdnak is inkább birtokpolitikai, mint pénzügyi jelentősége lesz. A gazdasági érdekeltségek a vagyonváltságot alaposan lefaragták s maga Hegedűs, Lóránt megállapította búcsúbeszédébe, ho.^y a mindenféle .módosítások eredeti tervét 1 3-ára redukálták. Jelenlegi pénzügyminiszterünknek is az a kifejezett nézete a vagyonváltságról, hogy „a sok módosítás és változtatás komplikálttá tette a törvényt s hozama nem képezhet alapot olyan intézkedések számára, amelyek annak idején, a törvény megalkotásánál kontempláltalak." A pénzügyi jogelvek szempontjából főhibája ezeknek a törvényeknek, hogy nemcsak a gazdasági osztályok között, de az egyes gazdasági osztályok tagozatai között is, az adóterhet aránytalanul osztják el. Az ingó vagyon jobban meg van terhelve, mint az 1.000 holdon aluli ingatlan. A tőzsdén jegyzett és a tőzsdén nem jegyzett részvények vagyonváltsága feltűnően aránytalan, amint ezt már az országos pénzügyi tanács is megállapította. Egyes értékpapírok kihagyattak a vagyonváltság alól s a hadikölcsönkötvények 20%-os váltsággal rovattak meg, ami éles ellentétben áll a háború alatt tett ama kormányigérettel, hogy ezek a kötvények különleges kedvező elbánásban fognak részesülni. Az adósság a váltság megállapításánál hol figyelembe jön, hol nem. A fordulónapok eltérően vannak megállapítva, ami könnyen vezethet kétszeres adóztatásra. A drágaságok (arany- és ezüstneműek, ékszerek stb.) vagyonváltságánál az adókötelezettségre nézve a fordulónap, az adóköteles értékre nézve pedig a bevallás időpontja az irányadó. A fordulónap 1920. december 31-ike, a bevallás ideje pedig 1922. december hava, tehát a két időpont között két esztendei spácium van. Én vettem magamnak a fáradságot s megállapítottam a leghitelesebb helyen, a nemesfém-iparosok, kereskedők és órások országos szövetségénél, hogy a drágaságok forgalmi értéke a szóbanforgó két esztendő alatt átlag 700%-kal emelkedett. Az 1920. december 31-iki tulajdo2-3. SZ. 47