Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 1. szám - Enyhítő körülmények mérlegelése a pénzügyi büntető bíráskodás körében. (Jövedéki kihágások és a Btk. 92. §-a. Szemelvény a judicaturából.)

Dr. Ernyei Béla: Enyhítő körülmények mérlegelése. 5. az ellátásnak, lakásnak és a természetbeni járandóságoknak a munkaadó becslése szerint mutatkozó helyi forgalmi értókét; 6. azt az időtartamot, amelyre a munkaadó az általános kereseti adónak átalányösszegben való megállapítását kéri. Az alkalmazottakat egyébként az érdekképviseletek bevonásával adóosztályokba fogják sorozni, úgy, amint azt a munkásbiztosító pénztár teszi a járulékok megállapítása céljára. Az olyan munkaadó, aki nem tart, vagy nem tarthat igényt az adó átalányozására, január 31-ig a következő adatokot (köteles bejelenteni: a) az üzlet (üzem) vagy iroda helyét (utca és házszám szerint megjelölve), ahol az alkalmazottakat foglalkoztatja, illetve ahol az otthon dolgozó munkásoknak a munkát kiadja és a munkabért kifizeti; b) az alkalmazottak számát és pedig a tisztviselőket és a munkásokat elkülönítve; c) a munkaadó állandó lakhelyét (község, kerület, utca és házszám szerint megjelölve). Az alkalmazottak nyilvántartása. A munkaadó nyilvántartást köteles vezetni az alkalmazottakról. Ebbe be kell vezetni az alkalmazottnak nevét, születési helyét és évét, valamint a lakóhelyét, az alkalmazás közelebbi megjelölését (pl. könyvelő, gépész stb.), a belépés napját, a kikötött pénzbeli és természetbeni illetményt és az esedékes részleteket, végül a kilépés napját. A kereseti adó és a munkásbiztosítás céljára közös nyilvántartást is lehet vezetni. illlltlIlllllllllllllllEllllllllllflIIIilllllllilllllllllllllllllllllllIUllIllllllllIllIIIIIIIIIIIflIllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll /Enyhítő körülmények mérlegelése a pénzügyi büntető bíráskodás körében. ^Jövedéki kihágások és a Btk. 92. §-a. Szemelvény a judicaturából.) A budapesti kir. ítélőtábla mint büntető bíróság, felebbezés folytán eléje került dohányjovedéki kihágási ügyben, a pénzügyi büntető jogszolgáltatás szempontjából elvi jelentőségű ítéletet hozott legutóbb (1922. okt. 6., 17. J. 3525/4—1922. sz.). Az elsőfokú ítéletet ugyanis, büntetést kiszabó részében megváltoztatva, vádlott büntetését — s ezen van a főhangsúly — a Btk. 92. §-ának alkalmazásával, a bűnösség fokához mérten, fogház helyett pénzbüntetésben állapította meg. A dohányjovedéki kihágások után megállapított pénzbüntetések mértékének felemeléséről szóló 1921 : VII. t.-c. megalkotási körülményeire is részletesen kiterjeszkedő, ehelyütt azonban csak elvi jelentőségű részében közölt terjedelmes ítéleti indokolás szerint, a kir ítélőtábla a büntetés kiszabásánál nem észlelt súlyosító körülményt, ellenben a vádlott büntetlen előéletét, magasabb életkorát, alacsonyabb értelmi képességét és azt, hogy a bár tilalom ellenesen birtokolt dohányt nem nyerészkedési célból, hanem fiának akarta Budapestre hozni és így cselekedetében a szülői szeretet vezette, mint enyhítő körülményeket vette figyelembe. Ezen enyhítő körülmények oly számosak és annyira nyomatékosak, hogy a vádlott cselekmenyére az idézett t.-c. 1. és 3. §-aiban meghatározott pénz- és szabadságvesztés büntetések, úgy amint azokat a törvény kiszabni rendeli, aránytalanul súlyosak lennének s ezért látta indokoltnak a kir. ítélőtábla a Btk. 92. §-ának alkalmazását. Az é; dekes indokolás megállapítja mindenekelőtt, hogy habár a jövedéki büntető bíráskodásról rendelkező törvények és rendeletek sem a Btk. Irta: dr. Ernyei Béla. 1. sz. 31