Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 1. szám - Enyhítő körülmények mérlegelése a pénzügyi büntető bíráskodás körében. (Jövedéki kihágások és a Btk. 92. §-a. Szemelvény a judicaturából.)

Dr. Ernyei Béla: Enyhítő körülmények mérlegelése. 91., sem 92. §-ának alkalmazásáról kifejezett intézkedéseket nem tartalmaznak ugyan, de viszont kifejezett tilalmat sem tartalmaznak a tekintetben, hogy a Btk.-nek most említett §-ai a jövedéki büntető bíráskodás keretében alkalmazhatók ne volnának. Büntető törvényünk ugyanis, mely más iránytű hiányában útmutatóul szolgálhat ebben a kérdésben, úgy van megalkotva, — ekként szól az indokolás további okfejtése — hogy bár a büntetések szabad kimérése tekintetében a bíró keze meg is van kötve, de viszont a 91. és 92. §-ok rendelkezéseivel egyszersmind lehetővé van téve az is, hogy a büntetések kimérésénél az igazságos mérték ne tévesztessék szem elől. Már pedig a bíráskodásnak épp ez egyik legfőbb rendeltetése s csupán ha ez lehetővé van téve, csak akkor felelhet meg a büntetőbíró hivatásának. Ezt a legmagasabb szempontot szem előtt tartva, a kir. ítélőtábla, — különösen tilalom nem létében — nem zárkózhatott el attól, hogy minden olyan esetben, amikor annak előfeltételei fennforognak: a Btk. 91. vagy 92. §-át a jövedéki kihágási ügyekben is alkalmazza, mert igazságos büntetést a cselekmény individuális minősége szerint, csak ezeknek a törvényszakaszoknak esetenkénti alkalmazása mellett szabhat ki. Ha a kir. ítélőtábla nem ezen az állásponton volna, akkor a jövedéki bíráskodásnak igen sok, sőt túlnyomó esetében a bíró nem ítélkező, hanem a törvénynek csak gépies alkalmazója volna, amit azonban a törvényhozó sem akarhatott és nem is akart. Ezen okok vezették a kir. ítélőtáblát fentebb ismertetett elvi jelentőségű állásfoglalásában, mely annyival is inkább figyelmet érdemel, mivel a modern büntető jogszolgáltatás egyik felette fontos posztulátumát, az individualizációt, a jövedéki kihágások feletti bíráskodás körében is érvényre juttatja. Miként ismeretes, a jövedéki büntető eljárásnak az 1916. évben bekövetkezett megreformálásakor, a bűnvádi perrendtartás (Bp.) irányelvein felépülő jövedéki büntető bírósági eljárási rendelet (Jbp.) révén, ezen elhanyagolt jogterület is összhangzásba hozatott tételes jogrendszerünkkel. A jövedéki büntető jogszolgáltatás régiségtől dohos szabályait, az új rendelet életbelépése (1916. máj. 1.) óta a szóbeliség, a védelem szabadsága, a bizonyítékok szabad bírói mérlegelése váltotta fel, igaz ugyan, hogy egyelőre csak a bíróság előtti eljárás során. E fontos perjogi garanciák dacára is azonban, egyrészt az anyagi jöv. btö jog rendszertelensége s ósdisága, másrészt az eljárási jogszabályoknak csupán a bíróság előtti perszakra szorítkozó, de a pénzügyi hatóság hatáskörébe tartozó vizsgálati cselekményekre ez idő szerint még ki nem terjedő részleges szabályozása, még rna is éreztetik felette káros kihatásaikat. Ily körülmények között a bírói joggyakorlatra hárul az a hivatás, hogy a büntető törvény általános tanaival a kellő összhangot létesítse s az újabb keletű btő jogi törvények üdvös rendelkezéseit a jöv. btő jogszolgáltatás kereteibe is beillessze, mindenesetre azonban olykép, hogy ezáltal a fiskális érdekek szükségszerű védelme se szenvedjen csorbát. A budapesti ítélőtábla 5 évvel ezelőtti egyik ítéletében (2867/1917. sz.) arra a szabályra hivatkozott, hogy a jöv. btő eljárásban az általános anyagi büntetőtörvények, a jövedéki bűncselekményeknek különleges törvényekben történt megállapítása folytán, nem nyerhetnek alkalmazást s így nem alkalmazható a büntetés végrehajtásának feltételes felfüggesztéséről szóló büntető novella (Bn.) sem. E két ítélet összehasonlításából láthatjuk tehát, hogy amíg az egyikben a bíróság mereven elzárkózik az általános büntető. törvény alkalmazásától, addig a másikban büntetőtörvényünk épp ellenkezőleg egyenesen útmutatóként aposztrofáltatik s annak egyik rendelkezése (92. §.) a jöv. btö eljárás során nyomban alkalmazást is nyer. A judicatura tehát kétségtelenül fejlődő irányt mutat. Az a szabály egyébként, melyre az ítélőtábla 5 év előtti ítéletében hivatkozik, a cselekmény büntetőjogi beszámítása tekintetében lényeges kivételt szenved s illetve szenvedett már akkor is. Tételes iövedéki büntetőjogunkban szintén irányadók ugyanis az általános anyagi btő törvénynek az öntudatlan állapot, elmezavar és ellenállhatatlan kényszer mint beszámítást kizáró okokra, továbbá a jogismerés vélelmére vonatkozó rendel32 1. SZ.