Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 1. szám - A vagyonátruházási illetékek jogrendszere

Dr. Perényi József: A vagyonátruházási illetékek jogrendszere. a consensussal, melyből a kötelmi igény származik. De elégséges az átadás ténye egymagában is. Az illeték e szerint nem a teljes tulajdon után jár, hanem elégséges annak a jogügyletnek megkötése, melynek következtében a vagyon átruházása vagy átszállása bekövetkezik. Vagy elégséges az átadás és birtokbavétel is, mely tényekből a tulajdont keletkeztető, illetve vagyont átruházó jogügyletre lehet következtetni. Ha a jogügylet formailag meg nem állapítható, akkor a tulajdonbirtokot keletkeztető átadással nyílik meg a kincstár joga az illetékre. Világosan a jogügyletre alapította az illeték jogosultságát a régi illetékszabályok 1. §-a, mely azt mondja: „Illeték alá esik minden jogügylet, mely jogokat alapít, átruház, erősbít, megváltoztat vagy megszüntet." Azért nevezték a vagyonátruházási illetéket jogilletéknek. A jogügylet hatályától függött ennek jogossága. Az 1918 : XI. t.-c. 1. §-a már máskép hangzik: „Minden vagyonátruházás, vonatkozzék az ingó vagy ingatlan dolgokra stb., ennek a törvénynek rendelkezései szerint illeték alá esik." Tehát a régi szabály a jogügyletet, az új törvény a vagyonátruházást rendeli illetékezendönek. Ha a vagyonátruházás alatt átadást (traditio) kellene érteni, akkor ez a reform egész rendszerváltozást jelentene. Azonban a törvény vagyonátruházás alatt nem a dolgok átadását (traditio) érti, hanem a szerzési módokat, melyekkel tulajdon keletkezik. Tehát az eredeti és származékos tulajdonszerzés eseteit. És ha ezt az egyedül helyes értelmet tartjuk szem előtt, akkor nyilvánvaló az, hogy az új törvény jobban írja körül az illeték tárgyát, mint a régi szabály. Mert hiszen a tulajdonszerzés nemcsak átadást vagy birtokbevétel jelent, hanem a jogcím megszerzését is magában foglalja. Tehát az új törvény nemcsak hogy nem mond mást, mint a régi szabály, hanem annál még többet mond, midőn a jogügylet helyett a tulajdonszerzéssel egyértelmű vagyonátruházást jelöli meg az illeték tárgyául. Ebben nemcsak a jogügylet fogalma, hanem a tényleges uralom fogalma is benne van. Ügy iátszik, hogy a félreértést teljesen kiküszöbölje, az 1920 : XXXIV. törvénycikk (ez a legújabb törvény), az illetéktárgy általános meghatározását egészen elkerüli, és az 1. §-ban az illetékek nemeit a következőképen állapítja meg: Öröklési illeték alá esik a dolgok haláleset folytán való megszerzése és átruházása, ingatlan vagyonátruházási illeték alá esik az ingatlanok akár ingyenes, akár visszteher mellett való átszállása vagy átruházása. Tehát a legújabb törvény egyszerűen felsorolja a hatálya alá vont származékos tulajdonszerzéseket. A dolgok megszerzése alatt a jogügyletet, átszállása alatt az öröklést, és átruházás alatt pedig az élők közötti jogügyletek folytán történt átadást kell érteni. Feltűnő, hogy a legújabb törvény ezen, meghatározása kétféle értelemben használja az átruházás szót. Öröklésnél és ajándékozásnál a tárgy átruházási, és nem vagyonátruházást vagy tulajdonszerzést kell érteni. Az átruházás tehát itt valóságos tradíciót jelent, és szembe van helyezve az ingatlanok megszerzésével, mely kétségkívül a jogcím megszerzését jelenti. Az ingatlanok visszterhes átruházása alatt azonban a törvény már a vagyonátruházás vagy tulajdonszerzés tágabb fogalmát jeleli meg. Az átruházás itt nemcsak a tradíciót, hanem a jogain megszerzését is jelenti. Mindenesetre zavart okoz, ha a szavak nem állandóan egy bizonyos fogalmat jelölnek meg. De az 1. §. értelmét kiegészítik a törvénynek azok a rendelkezései, melyek az illetékkötelezettség keletkezésére vonatkoznak, és ebből a helyés értelem kétségtelenül kitűnik. A törvény 13. §-a például megállapítja, hogy a kincstárnak az öröklési illetékhez való joga az örökhagyó halála napján keletkezik. A 14. §. pedig kimondja, hogy a kincstárnak az ajándékozási illetékhez való joga megnyílik a jogügylet megkötésekor. vagy a lemondás megtörténtekor, vagy az okirat kiállítása, illetve jóváhagyása napján. A törvény 15. §-a szerint pedig a kincstárnak az ingatlan átruházási 1. sz. 19