Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 1. szám - A vagyonátruházási illetékek jogrendszere

Dr. Perényi József: A vagyonátruházási illetékek jogrendszere. tama alatt kiadni. Az ítélet indokolása szerint igen, de nem ezt a tényállást tünteti fel, hanem azt, hogy a közszerzeményre nézve a férj a nejét készpénzköveteléssel kielégíti. A követelés átruházása után az ítélet az ül. dj. 32. tétele f) pontja alapján engedményi illetéket tart helyesnek. Az ítélet indokolásában kifejezésre jutó felfogás e részben alig tartható fenn. A házasság fennállása alatt a közszerzeményről csak lemondani lehet, mert a közszerzői jog csak a házasság megszűnése után nyílik meg. A nőnek ennélfogva nem lehet követelési joga a házasság tartama alatt a férjjel szemben. A lemondásért kapott készpénzkövetelés tehát a lemondásért kapott ellenérték és nem közszerzeményi illetőség. Az okirati illeték ennélfogva nem a díjjegyzék 32. tételének f) pontja alapján jár, mert ezen pont szerint a II. fokozatú illeték csak akkor rovandó le, ha valamely tartozási követelés készpénzfizetés ellenében engedményeztetek. Hanem egyedül helyesen az egyességre vonatkozó 27. tétel aa) pontja, illetve a lemondásokra vonatkozó 66. tétel bb) pontja alkalmazható, mely szerint III. fokozatú illeték szabandó ki. Különben a 32. tétel g) pontja szerint is III. fokozatú illeték volna kiszabandó. Ezúttal bennünket nem az ítélet hibás része, hanem az a helyes megállapítás érdekel, hogy közszerzemény kiadása nem vagyonátruházás és vagyonátruházási illeték alá nem vonható. Hasonlóképen döntött a közigazgatási bíróság egy másik ítéletében is (4.19Ö</1920. sz. Az Adó 1921. évf. 159. old. 59. jogeset), midőn kimondotta, hogy engedményezés után nem lehet ajándékozási illetéket követelni, még akkor sem, ha az engedmény értéke a visszteher értékét meghaladja. Mert ez esetben az átruházás tárgya a követelési jog, ennek visszterhes átruházása engedményi okirati illeték alá esik, de a visszterhen felül a követelési jog értékének többlete ingyenes vagyonátruházásnak nem minősíthető. Az ítélet nem mondja ugyan, de egészen bizonyos, hogy a helyes felfogás szerint az átruházott követelési jog egyetlen egy vagyontárgyat képez, melyet nem lehet érték szerint felosztva két tárgynak tekinteni. Egy forgalom után pedig csakis egyféle (ez esetben okirati) illeték követelhető. Nem a tárgyak értékei, hanem maguk a tárgyak kerülnek forgalomba, s ha ez a forgalom nem esik vagyonátruházási illeték alá, akkor az értéktöbbletek után sem követelhető vagyonátruházási illeték. Az okirati illeték azonban lerovandó az egész érték után. * Az imént kifejtettek szerint az illetékkötelezettséget mindig a vagyon átruházása, vagyis a javak forgalomba hozatala állapítja meg. Nem lehet tehát vagyonátruházás alatt mást érteni, mint a javaknak azt a forgalmát, mely a jogállapot változása következtében áll elő oly módon, hogy a dolgok és személyek közötti kapcsolat változik meg. A tulajdon keletkezésének két aktusa van: 1. a jogcim szerzése, vagyis a jogügylet megkötése, mely kötelmi igényt ad arra, hogy a dolog átadását követelhessük, és 2. az átadás, mely tényleges uralmat biztosít a dolog felett. A vagyonátruházás szintén ezen aktusokban jelentkezik és ezekhez fűződik a kincstár illetékszedési joga. A vagyonátruházás eseteinek vizsgálatánál ez okból a tulajdonszerzés eseteiből kell kiindulni. A tulajdonszerzésnél az átadást rendszerint a jogcím szerzése előzi meg. Ez ad kötelmi igényt az átadásra. A tulajdon a jogcímek szerint különböző szerzési módokon keletkezik, mely szerzési módok lesznek a vagyonátruházások alaki megjelenései. Vannak eredeti és származékos szerzési módok. Eredeti szerzési módok (Acquisitio originális): 1. Uratlan vagy elhagyott dolgok elsajátítása (occupatio), találás. 2. feldolgozás (specificatio); 3. gyümölcs betakarítása (perceptio); 4. vegyítés, egyesítés stb.; 16 1. SZ.