Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 1. szám - A váltságföldek közterhei

Dr. Szilágyi Arthur Károly: A váltságföláek közterhei. A váltságföldek közterhei. Irta: dr. Szilágyi Arthur Károly ügyvéd. Az ingatlanok vagyonváltságáról szóló 1921 : XLV. t.-c. 65. §-a szerint az érdekelt miniszterek intézkednek aziránt, hogy a váltságföldek átmenetileg miképpen kezeltessenek. Kötelezhetik a volt tulajdonost, vagy haszonbérlőjét arra, hogy az átmeneti idő alatt e földrészeket, ha azokat a pénzügyminiszter másnak haszonbérbe nem adja, az államnak fizetendő haszonbér mellett művelje. E törvényes rendelkezés folytán az 1922. évi. 1000/1922. P. M. számú rendelet 54 §-a kimondja, hogy az állam átmenetileg a régi földtulajdonos kezén hagyja a váltságföldet, kötelezi őt a további megművelésre, előírja a haszanbért és kijelenti e szakasz azt is, hogy az állam a neki jutó földeket addig nem kívánja másnak bérbeadni, míg a volt földtulajdonos bérfizetési kötelezettségének eleget tesz. Az 1922 : XXI. t.-c. felemeli a földadót, melyet önkezelés esetén természetesen a tulajdonos viseli, míg haszonbérleti jogviszonyoknál e törvény 5. §-a differenciál aszerint, hogy kisgazda kezén van-e a bérlet, 5.000 holdon aluli, vagy ennél nagyobb bérbirtokról van-e szó? A törvényhely eldönti, hogy egyelőre kit terhel á felemelt földadó, de mindhárom esetben az elégedetlen félnek felmondási jogot ad, illetve bírói oltalmat nyújt. E törvény a váltságföldekről nem intézkedik. Szerintem intézkedésre nem is volt szükség, annyira világos, hogy a váltságföldek közterhei a volt tulajdonostól nem követelhetők. A pénzügyi kormány más nézeten volt. Ezért a 165.950/1922. P. M. számú rendelet 4. §-a kimondja, hogy a váltságföldeket terhelő összes tartozásokat, tehát azoknak földadóját is, a volt tulajdonos köteles továbbra is fizetni. E rendelkezést nem tartom törvényesnek, de az nem is méltányos. Az 1921 : XLV. t.-c. 65. §-a a váltságföldeket, illetőleg az átmeneti idő tartamára csak arra ad az érdekelt minisztereknek jogot, hogy e földeket vagy haszonbérbe adják, vagy köteleztetik a volt tulajdonost a földeknek haszonbér ellenében leendő további művelésére. E jogot a miniszterek gyakorolták, midőn a hivatkozott 1.000/1922. P. M. számú rendelet 54. §-ában lemondtak a további haszonbérbeadásról és a fenti esetet választották. A rendelet sem szól a közterhekről és így már ebből is következik, hogy ezeket a volt tulajdonostól nem is akarták követelni. Az 1.000/1922. P. M. számú rendelettel az intézkedésre szóló törvényes felhatalmzaás ki lett merítve. Közjogilag meg nem engedhető, hogy „kételyek eloszlatása címén'' — miként ezt a 165.950/1922. P. M. számú rendelet 4. §-a teszi, — a már kimerített törvényes felhatalmazás újból gyakoroltassák, sőt ez alkalommal az érdekeltek terhére in pejus megváltoztattassák. A rendelet nem sújthat nagyobb teherrel, mint a törvény. A törvény csak bérfizetési kötelességet ír elő, a közterhekről hallgat. Ezzel a kérdés el van intézve. A törvény adta kereten belül a végrehajtási utasítás szabadon mozoghat, de e kereten túl újabb megterhelést nem róhat ki. A pénzügyi kormány a haszonbérleti jogviszony analógiájára nem hivatkozhatna. Haszonbérlet a felek egyező akaratából keletkezhetik. Felek minden pontot, tehát a közterhek ki által leendő viselésének kérdését is behatóan letárgyalják és megállapodnak, ahogy tetszik. Hosszabb időről is van szó és így a váratlanul bekövetkezhető tehertöbblet eloszlik az egész haszonbérleti időre, van tehát regresszusra mód és alkalom. De még haszonbérleti jogviszonynál sem követelheti a törvény sem, hogy az a fél, kire ad hoc a felemelt földadót áthárítja, ezt néma megadással tűrje, mert J. sz. 11