Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 4-5. szám - Az 1000 holdon felüli mezőgazdasági ingatlanok vagyonváltsága a bírói gyakorlatban

Joggyakorlat. §-ának 6. pontja alapján adóköteles. (Közig, bíróság 10.503/922. sz.) Társulati adó. 191C:XXX1V. t.-c. 5. §. 47. Vasúti vállalat nem iparvállalat. Indokok: Panaszos azt vitatja, hogy az 1917. évi adóköteles nyeresége az 1916 : XXXIV. t.-c. 5. §-ának a) pontja alapján 10%-os adókulccsal lett volna megrovandó, mert a vasúti vállalat ipari vállalatnak minősítendő és mint ilyen az alacsonyabb adókulcs alá esik. A bíróság ezt a panaszt alaptalannak találta. Az 1916 : XXXIV. t.-c. 5. §-ának a) pontja szerint az ipari vállalatok és a szövetkezetek, ez utóbbiak az 5. §. f) pontjában felsorolt szövetkezetek kivételével, 10%-os adókulcs alá esnek. Minden más vállalatnál az adókulcs 12%, ha az adóköteles évi nyereség a vállalat saját tőkéjének tíz százalékát nem haladja meg. A törvény ezen rendelkezése szerint a 10%-os adókulcs kedvezményt jelent, a kedvezményes rendelkezéseket pedig szorosan kell magyarázni. A vasúti vállalat személyeknek és javaknak szállításával foglalkozik és mint ilyen a közlekedési vállalatok csoportjába tartozik. A társulati kereseti adóról szóló törvény adóztatás szempontjából a közlekedési vállalatokat az ipari vállalatok körébe tartozóknak nem is tekinti. Bizonyítja ezt az 1909 : VIII. t.-c. 17. §-ának 7. pontja, amely az értékcsökkenési tartalékalapok adómentességéről intézkedik és amely a mezőgazdasági ipari és gyári vállalatokon kívül a közlekedési vállalatokat kifejezetten felemlíti mint olyanokat, amelyek adómentesen létesíthetnek az értékcsökkenések pótlására tartalékalapot. Ha a közlekedési vállalat az ipari vállalatok közé tartoznék, akkor nem lett volna szükség arra, hogy ebben a taxativ felsorolásban a közlekedési vállalatok külön megemlíttessenek. Az adókulcs megállapítására vonatkozó 1916 : XXXIV. t.-c. 5. §. a) pontja is taxativ felsorolást tartalmaz és miután a 10%-os adókulcsnál a közlekedési vállalatokról nem tesz említést, nyilvánvaló, hogy ezeket is a 12%-os kulcs alá tartozó más vállalat fogalma alá kívánta sorolni. A más vállalat kifejezésből is csak arra lehet következtetni, hogy az ipari vállalatok fogalmát nem szabad kiterjesztően magyarázni és ha kétségek merülnének fel abban a tekintetben, hogy valamely vállalat az ipari vállalatok közé tartozik-e, akkor csakis a társulati kereseti adóról szóló törvény rendelkezései lehetnek irányadók és nem a nemzetgazdaságtannak egészen más szempontból tett osztályozása (Közig, bíróság 12.963/1922. sz.) Batétváltsig. 1921: XV. t.-c. 3. §. 48. Folyószámlaköveteléssel szemben a fennálló váltótartozást figyelembe venni nem lehet Indokok: Nem lehetett a panasznak helyet adni a panaszolt határozatban felhozott és e bíróság által is elfogadott okokon felül azért sem, mert a vagyonváltságról szóló I. törvény nem tartalmaz olyan rendelkezést, mely lehetővé tenné azt, hogy a folyószámlakövetelés egyenlegéből másnemű és nem folyószámlán nyilvántartott tartozás levonassék. (Közig, bíróság 3050/1922. sz.) Részvényváltság. 1921 : XV. t.-c. 17. §. 49. Az átlagos osztalék megállapításánál az egyes számításba jövő üzletévek osztalékát kell tényezőül venni akkor is, ha az ezekben az években gyűjtött tartalékalapot a vállalat alaptökéjébe — ennek felemelése mellett — beolvasztotta. Indokok: A panaszos részvénytársaság az 1913. és 1914. üzletévekben 200 koronás névértékű részvényei után 36—36 korona osztalékot fizetett és a váltságköteles vagyonnak a vagyonváltságról szóló I. törvény 17. §-a harmadik bekezdésének b) pontja szerint történt kiszámítása alkalmával ezek az osztalékösszegek vétettek számításba. A panaszos most arra való tekintettel, hogy ezt az osztalékot nemcsak a részvénytőke, hanem a tartalékalap közreműködése is eredményezte, mely tartalékalap az 1914. évben keresztülvitt alaptőkeemelés alkalmával a részvénytőkébe beolvasztatott: azt kéri, hogy az átlagos osztalék kiszámításánál az 1913. és 1914. évek osztaléka csak fele összeggel vétessék számba. A panasz alaptalan, mert a törvény nem a részvénytársaság alaptőkéjét, hanem annak a részvényekben megtestesült vagyonát vonja váltság alá, az pedig kétségtelen, hogy az 1914. év folyamán az alaptőkébe olvasztott tartalék a tár4— 5. sz. 151