Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 4-5. szám - Az 1000 holdon felüli mezőgazdasági ingatlanok vagyonváltsága a bírói gyakorlatban

Joggyakorlat. saság vagyona volt. Nem vitás, hogy a panaszos részvénytársaság a jelzett összegeket az 1913. és 1914. években egy-egy részvény osztalékaként ki­fizette, a tartalékalapnak a részvény­tőkébe történt bevonása által a rész­vények névértéke nem változott és így ezeket az összegeket a panaszolt határozat helyesen vette számításba. Ezért és mert a törvény 16. §-ának, valamint a 17. §. harmadik bekezdése a) pontjának rendelkezéseiből az kö­vetkezik, hogy az 1913—19. években egy-egy részvényre esett átlagos osz­talékot a részvényeknek 1921. évi március hó 1-én fennállott számával kell sokszorozni, a panasznak helyet adni nem lehetett. (Közig, bíróság 4431/1922. sz.) Részvényváitság. 1921: XV. t.-c. 17. §. 50. 1. Abból a szempontból, hogy a vállalat utolsó hét évi osztalékai kö­zül egyik sem haladja meg az 192U. é\i december 20-iki tőzsdei árfolyam 1-5%-át, az 1920. évről kifizetett osz­talékot is, és akkor is figyelembe kell venni, ha ezt az osztalékot 1921. évi március hó 1-je után megtartott közgyűlés határozza el. 2. A villamossági vállalatot pusztán azért, mert helyi villamos vasutat tart fenn, vasúttársaságnak minősí­teni nem lehet. Indokok: A panasz a vagyonvált­ság megállapítását két szempontból kifogásolja. I. Panasz t;árgiya| az* hogy a panaszolt határozat annak a megál­lapítása szempontjából, vájjon az utolsó hét évben fizetett osztalékok a vállalati részvények 1920. évi de­cember hó 20-iki tőzsdei árfolyamá­nak másfél %-át meghaladják-e, az 1920. évre kifizetett osztalékot is számításba vette és minthogy az 1920. évre kifizetett osztalék a tőzs­dei árfolyam másfél %-át megha­ladta, nem alkalmazta azt a kedvez­ményes kiszámítási módot, amelyet az 1921 : XV. t.-c. 17. §-ának negye­dik bekezdése előír. Utal a panaszos arra, hogy az 1920. évi osztalékot az 1921. évi április hó 27-én megtartott közgyűlés állapította meg és ez az osztalék 1921. évi április hó 28-ától kezdve, tehát a törvényben kifejezet­ten megállapított fordulónap, vagyis március hó 1-je után került csak ki­fizetésre. A bíróság a panaszt alaptalannak találta. A törvény szóban levő rendelke­zése ugyanis a 17. §. harmadik be­kezdése a) pontjában foglalt szabály­nak korrektivuma oly esetben, ami­dőn valmely részvény 1920. december 20-iki árfolyama indokolatlanul ma­gas volna és nem a vállalati részvény jövedelmezőségén, hanem spekuláción alapulna. E nem ritka tőzsdei árfo­lyamkilengések révén előállható igaz­ságtalanságok kiküszöbölése érdeké­ben állította fel tehát a törvény azt a szabályt, hogy az 1920. évi decem­ber hó 20-iki tőzsdei árfolyammal egybe kell vetni az utolsó hét év osztalékát. Igen természetes tehát, hogy a törvénynek ilyen célzata mel­lett nem hagyható figyelmen kívül az 1920 évnek, tehát éppen annak az év­nek osztaléka, amely év kedvező uzleteredményének reménye az 1920. évi december hó 20-iki árfolyamot egyéb tényezők mellett kétségtelenül befolyásolta. De a törvénynek ezen a célzatán kívül a törvényszöveg szótani ér­telme sem támogatja a panasz állás­pontját, mert a szövegben nem 1921. évi március hó 1-jéig „kifizetett", hanem a vállalatnak „az utolsó hét évben fizetett osztalékai közül az 1921. évi március hó 1-jéig fizetett" legmagasabb osztalékról van szó. Már pedig a köztreltfogásban is az osztalék nem annak az évnek az osztaléka, amely évben a kifizetés ténye bekövetkezik, hanem azé az évé, amelynek üzleteredményéből az osztalék fedezetet talál. Közömbös tehát az, hogy a közgyűlés az oszta­lékot mikor állapította meg és a vál­lalat azt mikor fizette ki. Az előadottak szerint a panaszos részvénytársaság nem tarthat igényt a 17. §. negyedik bekezdésében kö­rülírt kedvezményre és vagyonvált­ságát a 17. §. harmadik bekezdésé­nek a) pontjában foglalt rendelkezé­sek szerint kell megállapítani. Nem vitás, hogy a részvények tőzsdei árfolyama 1920. évi decem­ber hó 20-án 1.712 korona 50 lülér volt. Ennek az árfolyamnak 2/3-a, 1.141 korona 67 filér, a részvények számával, 30.000-rel sokszorozva, 34,250.100 koronában adja a rész­152 4—5. sz.

Next

/
Thumbnails
Contents