Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 4-5. szám - Az 1000 holdon felüli mezőgazdasági ingatlanok vagyonváltsága a bírói gyakorlatban

Joggyakorlat. saság vagyona volt. Nem vitás, hogy a panaszos részvénytársaság a jelzett összegeket az 1913. és 1914. években egy-egy részvény osztalékaként kifizette, a tartalékalapnak a részvénytőkébe történt bevonása által a részvények névértéke nem változott és így ezeket az összegeket a panaszolt határozat helyesen vette számításba. Ezért és mert a törvény 16. §-ának, valamint a 17. §. harmadik bekezdése a) pontjának rendelkezéseiből az következik, hogy az 1913—19. években egy-egy részvényre esett átlagos osztalékot a részvényeknek 1921. évi március hó 1-én fennállott számával kell sokszorozni, a panasznak helyet adni nem lehetett. (Közig, bíróság 4431/1922. sz.) Részvényváitság. 1921: XV. t.-c. 17. §. 50. 1. Abból a szempontból, hogy a vállalat utolsó hét évi osztalékai közül egyik sem haladja meg az 192U. é\i december 20-iki tőzsdei árfolyam 1-5%-át, az 1920. évről kifizetett osztalékot is, és akkor is figyelembe kell venni, ha ezt az osztalékot 1921. évi március hó 1-je után megtartott közgyűlés határozza el. 2. A villamossági vállalatot pusztán azért, mert helyi villamos vasutat tart fenn, vasúttársaságnak minősíteni nem lehet. Indokok: A panasz a vagyonváltság megállapítását két szempontból kifogásolja. I. Panasz t;árgiya| az* hogy a panaszolt határozat annak a megállapítása szempontjából, vájjon az utolsó hét évben fizetett osztalékok a vállalati részvények 1920. évi december hó 20-iki tőzsdei árfolyamának másfél %-át meghaladják-e, az 1920. évre kifizetett osztalékot is számításba vette és minthogy az 1920. évre kifizetett osztalék a tőzsdei árfolyam másfél %-át meghaladta, nem alkalmazta azt a kedvezményes kiszámítási módot, amelyet az 1921 : XV. t.-c. 17. §-ának negyedik bekezdése előír. Utal a panaszos arra, hogy az 1920. évi osztalékot az 1921. évi április hó 27-én megtartott közgyűlés állapította meg és ez az osztalék 1921. évi április hó 28-ától kezdve, tehát a törvényben kifejezetten megállapított fordulónap, vagyis március hó 1-je után került csak kifizetésre. A bíróság a panaszt alaptalannak találta. A törvény szóban levő rendelkezése ugyanis a 17. §. harmadik bekezdése a) pontjában foglalt szabálynak korrektivuma oly esetben, amidőn valmely részvény 1920. december 20-iki árfolyama indokolatlanul magas volna és nem a vállalati részvény jövedelmezőségén, hanem spekuláción alapulna. E nem ritka tőzsdei árfolyamkilengések révén előállható igazságtalanságok kiküszöbölése érdekében állította fel tehát a törvény azt a szabályt, hogy az 1920. évi december hó 20-iki tőzsdei árfolyammal egybe kell vetni az utolsó hét év osztalékát. Igen természetes tehát, hogy a törvénynek ilyen célzata mellett nem hagyható figyelmen kívül az 1920 évnek, tehát éppen annak az évnek osztaléka, amely év kedvező uzleteredményének reménye az 1920. évi december hó 20-iki árfolyamot egyéb tényezők mellett kétségtelenül befolyásolta. De a törvénynek ezen a célzatán kívül a törvényszöveg szótani értelme sem támogatja a panasz álláspontját, mert a szövegben nem 1921. évi március hó 1-jéig „kifizetett", hanem a vállalatnak „az utolsó hét évben fizetett osztalékai közül az 1921. évi március hó 1-jéig fizetett" legmagasabb osztalékról van szó. Már pedig a köztreltfogásban is az osztalék nem annak az évnek az osztaléka, amely évben a kifizetés ténye bekövetkezik, hanem azé az évé, amelynek üzleteredményéből az osztalék fedezetet talál. Közömbös tehát az, hogy a közgyűlés az osztalékot mikor állapította meg és a vállalat azt mikor fizette ki. Az előadottak szerint a panaszos részvénytársaság nem tarthat igényt a 17. §. negyedik bekezdésében körülírt kedvezményre és vagyonváltságát a 17. §. harmadik bekezdésének a) pontjában foglalt rendelkezések szerint kell megállapítani. Nem vitás, hogy a részvények tőzsdei árfolyama 1920. évi december hó 20-án 1.712 korona 50 lülér volt. Ennek az árfolyamnak 2/3-a, 1.141 korona 67 filér, a részvények számával, 30.000-rel sokszorozva, 34,250.100 koronában adja a rész152 4—5. sz.