Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 4-5. szám - Az 1000 holdon felüli mezőgazdasági ingatlanok vagyonváltsága a bírói gyakorlatban

Joggyakorlat. "•'l-»'-.--v.iiiiti|til]iiliintnir)Hi;ii,<p;:iiiiil!.||l|.(:imt|t|t, ,. miiiiiimiiiiiitiin immun i um"mmm,iiH.,ii.miN kezet 670.799 K 36 f kiadásai adó alá vonattak. Ezt a panaszt a bíróság alaposnak találta. A fent említett közjegyzői okirat szerint a vállalat a munkások képviselőivel olyan megállapodást létesített, hogy a munkások az élelmiszereket és az ebédet a régi árakon kapják, de viszont a munkabérek csak abban az arányban emelkednek, aminő arányban a munkások egyéb szükségleteinek ára emelkedik. Ez a megállapodás később a kormány által létesített panaszbizottságok által is elismertetett. Nyilvánvaló tehát, hogy az ezen megállapodás folytán felmerült költségeket üzleti kiadásoknak kell tekinteni, amelyek a nyereségből levonandók. III. Kifogásolja továbbá panaszos, hogy a jóléti intézményekre — kórház és csecsemő-otthon — fordított kiadásokat a nyereséghez hozzáadták. A bíróság panaszosnak ezt a kifogását alaposnak találta, mert a vállalat által fenntartott kórház és csecsemő-otthon az alkalmazottak jólétét szolgálja és azok a szolgáltatásoké, amelyeket ezen intézmények az alkalmazottaknak nyújtanak, az illetmények kiegészítő része gyanánt tekinthetők s mint ilyenek üzleti kiadást képeznek, amely a nyereségből levonandó. IV. Sérelmesnek találja továbbá panaszos, hogy a betegsegélyző járulék felét a nyereséghez hozzáadták. Panaszosnak ezt a kifogását is alaposnak kellet találni, mert a panaszban előadottakból a bíróság beigazoltnak találta, hogy a vállalatnak nem állott módjában a betegsegélyző járulék felét az alkalmazottakra áthárítani. Az tehát mint üzleti kiadás a nyereségből levonandó volt. (Közig, bíróság 12.948/922. sz.) Társulati adó. 1909 : VIII. t.-c. 17. §. 7. és 9. p. 44. 1. Nyugdíjalapba helyezett összegek akkor is levonandók, ha a nyugdíjalap nem a vállalattól különálló jogi személy. 2. Szálloda iparvállalat. Indokok: Panaszos azt kifogásolja, hogy a tiszta nyereségből a nyugdíjalap javadalmazására fordított 30.000 koronát a nyereségből nem vonták le. A bíróság ezt a panaszt alaposnak találta. A másodfokban eljárt adóügyi bizottság a nyugdíjalap dotációjának levonását azért tagadta meg, mert a nyugdíjalapnak szabályzata nincsen megalkotva. Az 1909 : VIII. t.-c. 17. §-ának 9. pontja a nyugdíjalapba helyezett összegek levonását feltételhez nem köti. Az a körülmény tehát, hogy a nyugdíjalapnak külön szabályzata nincsen, nem szolgálhat indokul a levonás megtagadására. A nyugdíjalapba helyezett összeg adómentes mindaddig, amíg az alap ezen iremdeltetésétöl el nem vonatik. Az alap mikénti kezelése csak annyiban bir befolyással az adókötelezettségre, hogy azt a mérlegben külön tartalékalapként kell kezelni oly célból, hogy annak felhasználását az adókivető hatóság ellenőrizhesse. A jelen esetben a szóban forgó 30.000 koronát az évzáró közgyűlés a nyugdíjalapba helyezni rendelte. Ezt az összeget tehát az idézett 17. §. 9. punlja alapján a mérlegszerű nyereségből le kellett vonni. Panaszos sérelmesnek tartja továbbá, hogy az üzleti berendezésből leírt 35.812 korona 34 fillért megadóztatták. A bíróság ezt a panaszt is alaposnak találta. Az alsóíokon eljárt hatóságok azzal az indokolással tagadták meg a leírás levonását, hogy az 1909 : VIII. t-c. 17. §-ának 7. pontja szerint csak a mezőgazdasági, ipari, gyári, közlekedési és bányavállalatok írhatnak le értékcsökkenések fejében adómentesen és a panaszos nem sololható ezen vállalatok közé. Ez a megállapítás nem helytálló, mert eltekintve attól, hogy a szálloda az 1884 : XVII. ipartörvény rendelkezései alá tartozik és annak folytatásához iparengedélyre van szükség, a törvényelőkészítési munkálatokból és a javaslat indokolásából következik, hogy minden olyan iparszerüen gyakorolt üzem, amelynek folytatásához nagyobb befektetéseket igénylő és az állandó használat következtében jelentékeny értékcsökkenésnek kitett felszerelésre van szükség, adómentesen írhat le vagy 'tartalékolhat az értékcsökkenések pótlására, tekintet nélkül arra, hogy a vállalat tevékenysége javak termelésére irányulna. Az ipar szó értelmének ilynemű korlátozása az idézett törvény rendelkezésének annál kevésbé fogadható el, mert a gazdasági élet sok olyan vállalkozást ipari vállalatnak minősített, 4—5. sz. 149