Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 4-5. szám - Az új közadó kezelési törvény

Kölbig Ferenc: Az új közadó kezelési törvény. •és XII. t.-cikkek novelláris módosítása helyett a közadók kezeléséről új törvényt alkotni és abban az együttes kezelést is szabályozni. így jött létre .az 1923 : VII. t.-c. Ennél az új törvénynél — okulva az 1909 : XI. t.-c. viszontagságain — kiváló gond lett arra fektetve, hogy az adónemek felsorolása, a különféle taxaciók lehetőleg mindenütt mellőztessenek és az egész kezelési rendszer olykép építtessék ki, hogy az adótörvényeknek bármily módosítása avagy bármily új adóknak behozatala esetén, az együttesen kezelt közadók keze­lésénél mást mint a nyomtatványok fejfeliratait ne kelljen változtatni. Más­részt kiváló gond lett arra is fordítva, hogy az adókezelési törvény az egyéb törvényektől lehetőleg íüggetlenesíttessék. Ennek folytán ez a tör­vény alig tartalmaz más törvényekre való hivatkozást, hanem e helyett az •illető rendelkezéseket felöleli, természetesen a szükséges módosításokkal. Az új törvény mindenben számol a mai kor követelményeivel és ha .a dolog természeténél fogva a régi kezelési törvények helyes rendelke­zéseit esetleg nem is szó szerint, de értelmileg változatlanul át is veszi, az eljárást az egész vonalon egyszerűbbé teszi. Az 1923 : VII. t.-c. azonban két lényeges újítást léptet életbe és pedig egyrészt a községek által kezelt összes közadók kezelésének az egyesítését. másrészt a közadók módjára való behajtásnak az egyszerűsítését és a bírói végrehajtási eljárás szabályai alól való függetlenítését. Az egyéb újítások részben ennek a két újításnak, részben a fentebb ismertetett alap­•elveknek — az eljárás egyszerűsítésének — természetes folyományai. Az alábbiakban a törvény egyes szakaszainak sorrendjében ismer­tetem azokat az újításokat, amelyeket az 1923 : VII. t.-c. elrendel, ellenben azoknak a rendelkezéseknek az ismertetését, amelyeket az új törvény a jelenleg érvényben lévő jogszabályokból vesz át, illetve tart fenn, mellő­zöm, minthogy azok e lap olvasói előtt amúgy is ismeretesek. Az I. fejezet általános rendelkezéseket tartalmaz. Az egyesített kezelés alapelvét a 2. §. állapítja meg, amely szerint a községek által kezelt mindazokat a közszolgáltatásokat, melyek negyed­évi részletekben szedetnek és hajtatnak be, tekintet nélkül arra, hogy kit illetnek, minden községre nézve úgy az előírás, valamint a nyilvántartás, Jerovás, behajtás, biztosítás és leírás tekintetében együttesen kell kezelni. Fgyüttesen lesznek tehát kezelendők az állami, a vármegyei és a ^községi adók, a birtokrendezési költségjárulékok, a különféle kamarai illetékek és ott, ahol azokat a község kezeli, a vízszabályozási járulékok és a hitközségi adók is és pedig tekintet nélkül arra, hogy azokat az állami adók alapján avagy pedig önállóan, más alapokon vetik ki. A rendesen visszatérő közszolgáltatások közül ezentúl már csak a búzaértékben fizetett iöldad,ó a szolgálati és munkabérviszonyból származó jövedelem után az 1922 : XXIII. t.-c. 17. §-a szerint járó általános kereseti adó, a fegyveradó, valamint az ebadó lesznek külön kezelendők. A II. fejezet az adókivetésnek általános szabályait tartalmazza. E tekintetben a legfontosabb újítás az, hogy az adózót, ha a pénzügyigazgató­ság ezt felvilágosítás, vagy vallomástétel céljából megidézni óhajtja és az nem az igazgatóság székhelyén lakik, lakóhelyének községi elöljáróságá­hoz kell megidézni. Ennek folytán a községi elöljáróknak ismételten fel­adatuk lesz az adózókat az igazgatóság által meghatározott kérdésekre kihallgatni, a tényállásokat tisztázni. Ez a községi elöljáróságok részére .kétségielenül tehertöbbletet jelent, de ha figyelembe vesszük azt, hogy az általános kereseti adónak a községek részére történt átengedése folytán ma már a községnek és a kincstárnak az adózás eredményes voltához fűzött érdekei azonosak és hogy a községeket megillető általános kereseti adó alapjainak a megállapítása a pénzügyi hatóság feladata, a községi elöljáró­ságoknak is fokozottabb mérvben kell az adóalapok megmunkálásánál a pénzügyi hatóságoknak segítségére lenni. A tanuk kihallgatását illetően elrendeli a törvény 6. §-a, hogy annak helyéről és idejétől ezentúl az adózót is értesíteni kell, aki azon akár -személyesen, akár igazolt meghatalmazottja útján részt vehet, a tanúhoz 4—5. sz. 107

Next

/
Thumbnails
Contents