Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 2-3. szám - Az árúbeszerzésekre fordított összegek a kereseti adónál

Joggyakorlat. •által meg nem szállott területén nein lakó vagy tartózkodó külföldi állampolgárnak s az 1918 : IX. t.-c. 1. §-ának első bekezdésében meghatározott külföldi vállalatnak, amilyen a panaszos 1 észvénytársaság, a magyar szent korona országainak idegen hatalom által meg nem szállott területén levő bizományi árúraktára és ennek a bizományos részéről történt értékesítéséből eredő jövedelme tényleg Magyarország területén levő vagyonnak s illetve Magyarország területéről folyó jövedelemnek minősül, amely jövedelem és illetve vagyon az 1909 : X. t.-c. 1. §-ának 4. pontja, illetve az 1916 : XXXII. t.-c. 1. §-ának 4. pontja s az 1918: IX. t.-c. 1. §-ának első első és második bekezdése értelmében jövedelem- és illetve vagyonadó alá tartozik. Nem lehetett alaposnak elfogadni a kétszeres adóztatás címén emelt kifogást sem, mert az 1920. évi 18.101. szám alatt kibocsátott pénzügyminiszteri körrendelet s nevezetesen annak második bekezdése alapján helyes az alsófokú hatóságoknak az álláspontja, amely szerint az 1908 : XIV. t.-cikkel beiktatott egyezmény 1918. évi november hó 3-tól kezdve hatályon kívül helyeztetvén, a kérdéses egyezmény a múltra vonatkozólag sem nyerhet most alkalmazást. (Közig, bíróság 6.366/922. sz.) Illetékek. Okirati illeték. III. dijj. 59. tét. 5. \<. 23. A m. kir. államrendőrség főkapitányságánál bizonyítási célzattal becsatolt feltételesen illetékmentes kereskedelmi levél illetékmentességét a becsatolás ténye által elveszti. Indokok: Az illeték tárgyát özv. R. M. és fia J. cégnek panaszosokhoz 1915. évi február hó 10-én intézett csizmák eladására vonatkozó levele képezi. Ezen feltételesen illetékmentes levelet panaszos cég egyik tagja G. Á. a b. i. m. kir. államrendőrség főkapitánysága előtt 1915. évi július hó 25-én 67.358/Tk. II. 1915. sz. alatt felvett jegyzőkönyvhöz, a jegyzőkönyv tartalmából is kitűnőleg annak bizonyításául csatolta be, hogy a cég mindig csak elsőrendű minőségű árút keresett. Minthogy az 1914 : XLIII. t.-c. #6. §-a csak a polgári bíróságok előtt felhasznált feltételesen illetékmentes kereskedelmi levelek illetékkötelezettsége tekintetében tartalmaz rendelkezéseket, jelen esetre az illetéki díjjegyzék 59. tétel 5. pontjának a fent hivatkozott törvényszakasszal nem érintett részeit kellett alkalmazni. A •díjtétel hivatkozott rendelkezései alapián pedig, minthogy a fentiek szerint a bizonyítási célzattal történt hivatalos használat megállapítást nyert, a rendelkező rész szerint kellett határozni. (Közig, bíróság 2238/1921. sz.) Okirati illeték. III. szab. 54. §. 24. Ha a jelzáloglekötési okirat illetékmentes is, a benne foglalt kezességi nyilatkozat után a II. fokozatú illetéket le kell róni. Indokok: A kiszabás alapjául szolgáló okirat jelzáloglekötésről szóló részét az okirat tartalma és a bemutatott üzleti szabályzat tanúsága szerint váltók alapján igénybe veendő hitel biztosítása végett a panaszos részvénytársaság javára hitelegyletének a tagja állította ki, attól tehát az 1873. évi 3.406. sz. pénzügyminiszteri rendelet szerint II. fokozatú illeték nem jár. Az illetéket mégis fenn kellett tartani, mert az okiratban a hitelt igénybevevő kereskedelmi társaságért K. D. készfizető kezességet vállalt, az okiratnak ez a része tehát, amely nem az adósi viszonyt megállapító főügyletről szóló okiratba van foglalva (?), az ill. szab. 54. §-a és az ill. díjj. 60. tétele szerint a kezességgel biztosított kötelezettség 6.000 korona érteke után járó II. fokozatú illeték alá esik, amelyet az ill. szab. 4. §-ának 2. pontja szerint bélyegjegyekkel keilett volna leróni. (Közigazg. bíróság 2.902/1920. sz.) 2—3. sz. 97