Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 2-3. szám - Az árúbeszerzésekre fordított összegek a kereseti adónál

Joggyakorlat. Társulati adó. 1916 : XXXIV. 9. §. 2d. Biztosító intézeteknél a kárbiztosítási tartalékalap az intézet saját tőkéjéhez számít. Indokok: Panaszos csupán azt kifogásolja hogy az adók megállapításánál a tűz-, jég- és betörési díjtartalékokba helyezett összegek nem számíttattak a saját tökéhez. A bíróság ezt a panaszt alaposnak találta. A másodfokban eliárt adóügyi bizottság az 1909: VIII. t.-c. 20. §-ára hivatkozással utasította el a fellebbezést. Ez a hivatkozás téves, mert az 1916 : XXXIV. törvény az 1909 : VIII. t.-c. 20. §-át hatályon kívül helyezte és ennek helyébe az 1916 : XXXIV. t.-c. 5. §-a lépett. Ezen törvényszakasz rendelkezése szerint saját töke alatt a befizetett alaptőkét és — ide nem értve az életbiztosítási díjtartalékokat — azokat a mérlegszerű tartalékalapokat kel! érteni, amelyek a vállalat kizárólagos tulajdonát alkotják és felpénzből, vagy már megadóztatott üzleti jövedelemMi származnak. A saját tőke fogalmának ezen meghatározásából következik, hogy a törvény az életbiztosítási díjtartalékok és a kárbiztosítási tartalékok között különbséget kívánt tenni és az a körülmény, hogy a kárbiztosítási díjtartalék adózatlanul gyűlt, nem lehet akadálya a saját tökéhez való számításnak, mert ellenkező esetben az életbiztosítási díjtartalékot nem kellett volna a saját tökéből kifejezetten kizárni. Miután a törvény az életbiztosítási díjtartalékot kifejezetten kizárta és a kárbiztosítási díjtartalékról nem rendelkezett, nyilvánvaló a törvényhozó azon szándéka, hogy a kárbiztosítási díjtartalékát, amely kamatozása folytán a nyereség megszerzésében tényleg közreműködik, nem akarta a saját tőke fogalmából kizárni. A kárbiztosítási tartalék az életbiztosítási tartaléktól abban különbözik, hogy a kárbiztosítási díjtartalékra nincsen a feleknek közvetlen követelési joguk, mert a kárbiztosításoknál a biztosítási vállalattal szemben a biztosító feleknek kö~ vetélése csak akkor keletkezik, ha a kár tényleg bekövetkezik, ellenben az életbiztosításoknál a biztosítóknak közvetlen igényük van az életbiztosítási díjtartalékra. A kárbiztosítási díjtartalék valóságos tartalékalap, a felhasználás alól egyelőre elvont vagyon, amely a vállalat kizárólagos tulajdonát alkotja és mint ilyen a vállalat saját tőkéjének tekintendő. (Közig, bíróság 12.977/922. sz.) Tantiémadó. 1909 : V1H. 22. g. 1922 : XXIV. 28. £ 21. A felügyelőbizottsági tagoknak fix összegben megállapított tiszteletdíja ez alá az adó alá esik. Indokok: Panaszos kifogása az, hogy a felügyelőbizottság díjazását III. osztályú kereseti adó alá vonták, dacára annak, hogy a felügyelőbizottság tagjai előre meghatározott évi fix tiszteletdíjat kapnak. A bíróság ezt a panaszt alaptalannak találta. A felügyelőbizottság tagjai, tekintve azt a működési kört, amelyet a kereskedelmi törvény rendelkezései alapján betöltenek, nem tekinthetők a vállalat alkalmazottainak és ezért javadalmzásuk sem tekinthető fizetésnek. Ezen javadalmazások megadóztatásánál tehát nem lehetnek irányadók azok a törvényes rendelkezések, amelyek az alkalmazottak fizetésének adó alá vonásánál alkalmazást nyernek. Ezeket a javadalmazásokat tehát az 1875 : XXIX. t.-c. 16. §-ában és az 1£80:LX. t.-c. 1. §-ában foglalt rendelkezések szerint ugyanolyan elbírálás alá kellett venni, mint az igazgatósági tagok javadalmazását. Ezen bíróság által követett gyakorlat szerint a felügyelőbizottság javadalmazása III. osztályú kereseti adó alá tartozik akkor is, ha a javadalmazás évi összege változatlan. (Közig, bíróság 4.954/922. sz.) Jövedelem- és 1909 : X. l. §. 4. p. vagyonadó. 19jö . XXXU. L §. 4. p. 22. Külföldi cégnek Magyarországon levő bizományi árúraktára vagyonadó, és az ennek értékesítésénél elért nyereség jövedelemadó alá esik. Indokok: Panaszos panasziratábau első sorban azzal « védekezett hogy nincsen adóztatási jogalap. Panaszosnak ezen a címen előterjesztett védekezése téves, mert a magyar szent korona országainak idegen hatalom 96 2—3. sz.