Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 2-3. szám - A könyvvezetési kötelezettség

Dr. Spiró Dezső: A könyvvezetési kötelezettség. sához elegendőnek vél. Azzal a módszerrel azonban, amellyel az egyes kategóriák könyvvezetési kötelezettségét megállapítja, nem igen jutunk el ahhoz az eredményhez, melyre az utasítás törekszik. Nagyiparosnál, bejegyzett kereskedőnél, ahol a kettős könyvvitel alkalmazását kívánja meg, ez a jövedelem még meg lesz állapítható, de ama kategóriáknál, amelyeknél csupán csonka könyvvezetési kötelezettséget állapít meg, bizonyos ellenőrzési adatokat fog ugyan nyerni a kincstár, de az előírt könyvekből a pontos jövedelmet nem fogja tudni megállapítani, mert sok esetben ez magának a félnek sincs módjában. Például: a négy segédnél kevesebb alkalmazottal dolgozó kisiparos vezetni tartozik megrendelési könyvet, feljegyzési könyvet és egy anyagbeszerzési könyvet, mely utóbbiba csak az anyagvételek vezetendők be. A megrendelési könyv a könyvelési rendszerben a jövedelem megállapítása szempontjából teljesen irreleváns. A feljegyzési könyv, mely a készpénz bevételeket és kiadásokat tartalmazza, — amint alábbiakban ki fogom fejteni — szintén csak csonka eszköz a jövedelem megállapításához. Az anyagbeszerzési könyv nem tüntetvén fel az anyagkiadásokat, szintén csak mint statisztikai adat jöhet figyelembe. Ugyanez áll természetszerűleg az olyan iparosra, aki csak feldolgozásra vállalkozik és általában mindazokra a kategóriákra, melyeknél az utasítás nem rendelkezik olyképen, hogy legalább az egyszerű könyvvitel összes könyveit rendelné el. Mindezeknél a kategóriáknál az előírt csonka könyvvezetés nemcsak terhes, de felesleges is, mert a jövedelem megállapítására, vagy a jövedelem helyes bevallásának ellenőrzésére nem alkalmas. Midőn a törvényhozás a kötelező könyvvezetés elrendelésére a pénzügyminiszternek felhatalmazást adott, nem az lebegett a szeme előtt, hogy az adóalanyokat a könyvvezetésből folyó gazdasági előnyökben részesítse, hanem a könyvvezetéssel hatékony ellenőrzésre alkalmas eszközöket kívánt a kincstár részére biztosítani. Azt kell tehát vizsgálnunk, hogy meg fognak-e felelni az utasítás által rendelt könyvek a kivánt célnak. Megállapítható, hogy kivévén azokat a kategóriákat, melyeknél az egyszerű, vagy a kettős könyvvitel teljes rendszerét rendelték el, a többi kategóriáknál elrendelt csonka könyvvezetés nem szolgáitatja a jövedelem megállapítására alkalmas bázist. A kisiparosnál, az ügyvédnél, orvosnál, mérnöknél a jövedelem megállapítása egyedül a feljegyzési könyvre, vagy pénztárkönyvre fog támaszkodni, a pénztárkönyv azonban a jövedelem megállapítása szempontjából önmagában véve keveset mond. A pénztárkönyv az összes készpénz bevételeket és készpénz kiadásokat tartalmazza. A bevételek nemcsak olyan elemekből tevődnek össze, amelyek a jövedelmet növelik, a kiadások nem csak olyanból, amelyek azt csökkentik. Vegyük egy ügyvéd pénztárkönyvét: A bevételek között találkozunk munkadíjakkal, de találkozunk jövedelmet nem képező készkiadások megtérítésével, felek készpénz letételeivel stb., a kiadási oldalon hasonlóképen. Egy ilyen ügyvédi pénztárkönyvből megkonstruálni az ügyvéd jövedelmét, nemcsak az ellenőrző hatóságoknak, hanem magának az ügyvédnek is nehézségébe fog ütközni. Tegyük fel, hogy az ügyvéd honoráriumát közvetlenül egy banknál lévő folyószámlájára fizetteti be, vájjon mit fog jelenteni a pénztárkönyv a jövedelem megállapítása szempontjából. Végső konklúzióm, hogy egy magángazdaság pontos jövedelmének megállapítása egységes könyvviteli rendszert igényel, olyan rendszert, mely minden vagyonváltozást — történjék az akár a készpénz, akár bármilyen más javakban — könyvvitelileg megrögzít, minden más csonka könyvelés csak felesleges teher azok számára, akik vele sújtva vannak. Az utasítás néhány kategóriánál egységes könyvviteli rendszert kíván meg, olyan rendszert, mely alkalmas — ha pontosan keresztülvezetíetik — a jövedelem megállapítására. Ezeken belül is különbséget tesz, amidőn a nagyiparosnál, a bejegyzett kereskedőnél és a bányavállalkozónál mindazokat a könyveket előírja, amelyek a kettős könyvvitelre szükségesek, így a főkönyvet is, míg a többieknél a záróleltár előírásával nyújt kellő alapot a jövedelem megállapítására. Tulajdonképpen — és ezt hibául kell felróni — az utasítás nem említi sehol, hogy kettős könyvvitelt kívánna 2-3. SZ. 81