Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 2-3. szám - Az árúbeszerzésekre fordított összegek a kereseti adónál

Dr. Szekerke L.: Az árúbeszerzésekre fordított összegek a kereseti adónál. meg, vagy megelégszik az egyszerűvel. Miután azonban a főkönyv a kettős könyvvitel könyve, mindenütt, ahol a könyvviteli rendszerhez főkönyv kívántatik meg, értelemszerűen kettős könyvvitel értendő. Tehát ezentúl minden bejegyzett kereskedőnek a kettős könyvviteli rendszert kell meghonosítania. Olyan rendelkezés ez, amelynek keresztülvitele rendkívüli akadályokba ütközik. Tudni kell ugyanis, hogy az egyszerű és kettős könyvvitel között — bái lényegileg ugyanolyan eredményre vezetnek — a techn'Kai feldolgozás tekintetében lényeges különbség van. Míg az egyszerű könyvvitelnél az évi eredményhez egyetlen művelettel: a kezdő- és a záróiehár egybevetése útján jutunk, addig a kettős könyvvitel egy komplikált, tökéletesebb rendszer eredménye, mely a nyereség kialakulásának egész hisztorikumát leegyszerűsített és mégis szinte keresztmetszszetileg áttekinthető formában adja. Mint a gazdasági tudományok egyik ága, hosszasabb tanulmányt, olyan gazdasági képzettséget igényel, melyet csak külön stúdium útján lehet elsajátítani. Kereskedelmi iskoláinkban három évig tanítják e tárgyat és vajmi kevés azoknak a száma, akik az életbeni gyakorlat nélkül elsajátítani képesek. Az ilyen rendszer egy ezzel foglalkozó és azt értő embert feltételez, oly követelményt, mely a kis exisztenciáknak súlyos megterhelését jelenti, amellett azonban gyakran felesleges is. Helyes volna tehát, ha a főkönyv, s így a kettős könyvvitel követelménye, mint általános követelmény elejtetnék, vagy pedig a gazdasági tevékenység bizonyos magasabb fokához köttetnék. Sok nehézséget fog okozni a raktárkönyveknek az utasítás által elrendelt vezetése is. A raktárkönyvekkel a kereskedelem és az ipar a gyakorlati életben eddig is úgy számolt, mint olyan könyvekkel, melyeknek vezetése gyakorlatilag bár nagyon kívánatos, de nagyon sok esetben szinte lehetetlen, mert a nyilvántartandó árúk sokfélesége és felhasználásuk variációi a könyvviteli megrögzítést technikailag lehetetlenné teszik. Gondoljunk egy vasgyár árúkészletére, a nagy gépektől kezdve a csavarok, szögek, szerszámok légióira, egy fűszerkereskedés ezernyi cikkére, a divatárúkereskedő raktárára és meggyőződünk róla, hogy az árú nemenkint való elkülönített nyilvántartása teljesen lehetetlen. Vannak áiuk, amelyeknek természetes minősége beszáradást, hiányokat von maga után, hogy képzelhető ezeknél az igazolhatóan pontos raktárkönyv vezetése? Nyilvánvaló tehát, hogy a raktárkönyvek vezetése gyakorlatilag, mint általános követelmény nem lesz megvalósítható. Kétségtelen, hogy a könyvvezetés elvének keresztülvitele az adóztatást egészségesebb és reálisabb alapokra fogja fektetni, de mint minden újítás, nagy körültekintést, a hatóságok részéről sok megértést és a gyakorlati élettel való állandó kontaktust kíván. IIIIIIIIIlllllIIItlIllllllllllIllIfllllllllIIIlllIllllllllllllllllllllIlllllllIMllllllllllllllllllllllIIIIIlllllllIllIIIIIllIllIIIIIIIItlIlllll X Az árúbeszerzésekre fordított összegek a kereseti adónál. Irta: dr. Szekerke Lajos szegedi ügyvéd. Az általános kereseti adóról szóló törvény értelmében az adó alapja a tiszta jövedelem, amely nem más, mint a nyers bevételnek, az annak megszerzésére fordított költségek és kiadások levonása után mutatkozó maradványa. A „nyers bevétel" fogalmának meghatározását a V. U. 47. §-a tartalmazza, amely minden félreértést kizáró módon kimondja, hogy „nyers bevétel az adó tárgyául szolgáló foglalkozásból vagy bevételi forrásból származó összes, akár pénzben, akár más szolgáltatásokban álló bevételek teljes összege". A „tiszta jövedelem" megállapításának, vagy amint mondani szokták, az „adómérleg" felállításának szabályait pedig a 82 2—3. sz.