Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 2-3. szám - A könyvvezetési kötelezettség

Dr. Spiró Dezső: A könyvvezetési kötelezettség. amelynek kereskedelmi jellege van, csak a cégjegyzést mellőzték. Rövid életű alkalmi alakulatok ezek s mert társulások, egyesülések is. Mint alkalmi egyesülések társulati adó alá tartoznának. Mégis tovább kell kutatnunk, hogy a törvény intenciójának megfelel-e ez a merev álláspont, amikor a jogi kérdés mellett már adótechnikai kérdések is előtérbe nyomulnak. Nézzük evégből a törvény miniszteri indokolását. Ez első sorban is feltételezi a társulati adó alá tartozó alkalmi egyesülésekről, hogy pontos számadást vezetnek, hangoztatja, hogy ezeknek tagjai rendszerint szintén társaságok, megemlíti, hogy ilyenekkel — mint szindikátusokkal — különösen vállalatok alapítása, értékpapírok kibocsájtása körül találkozunk. Ez az indokolás a törvényhozó intencióját nyilvánvalóvá teszi. Csak a nagyobb, a társulati adó megállapításához szükséges minden követelményeknek megfelelő alkalmi egyesületeket szándékolja a társulati adó alá vonni, amely már a befektetett nagy töke erejével elért igény jelentékeny nyereségre tekintettel nemcsak kívánatos a kincstár szempontjából, de igazságos is. Mindezek után szembe állítva az ált. ker. adó utasítás itt tárgyalt rendelkezését a társulati adótörvénynek az adókötelezettséget megállapító 1. §-ával, fejtegetésem gyér világításában úgy tűnik fel, mintha az ált. ker. adó utasítás 18. §-a egy kis nyitott zsilip volna ama kis halak számára, melyek sem minőségük, sem súlyuknál fogva nem maradhatnak meg a nagyhalak medrében, hogy átúszhassanak oda, ahová valók. A nagy szelekciót majd a társulati adótörvény végrehajtási utasítása hivatott elvégezni. Reméljük, hogy ez fog világosságot deríteni ama pontokra, melyek még homályban maradtak, meghúzza jól felismerhetőlek a határvonalat a társas viszonyban folytatott foglalkozások között és tiszta képet fog teremteni. IIIIIIIlllllllllllUIIIllllllllIlllllllllllllllllll/llllllllllllllllllllllltlIlllllllllIIIMIIIIllllllllllllllllllllIlllllllilllllllllllllllllIfi XA könyvvezetési kötelezettség. Irta: dr. Spiró Dezső budapesti ügyvéd. Az új kereseti adóról szóló törvény, midőn behozta a kötelező könyvelést és az adóztatás alapjává az adózók rétegeinél a könyvvezetés eredményeit állította, az amúgy is nagyszámú adóügyi problémákat hatalmas tömeggel szaporította. A végrehajtási utasítás a városi adózóknak számos kategóriáját kötelezi könyvvezetésre, megjelölvén minden csoport számára azokat a könyvelési instrumentumukat, melyekkel birnia kell szinte minden szabadfoglalkozású egyénnek. Az utasítás idevonatkozó rendelkezései azonban sok kritikát vonhatnak maguk után. E kritikai megjegyzések fakadhatnak gazdasági megfontolásokból, az adó elleni védekezés ösztönéből, a szabadságjogokért hevülő aggodalmaiból és a bohém kényelemszeretetéből, egyszóval számtalan motívumból. Én e lap hasábjain tisztán szakszempontokból kívánok foglalkozni a végrehajtási utasítás rendelkezéseivel. Természetesen csak néhány szembeötlő momentumot tárgyalhatok, mert hiszen azoknak a vitás kérdéseknek, melyek az utasítás nyomán keletkezni fognak, rendezése hosszú ideig fogja foglalkoztatni a szakirodalmat. Az utasítás abban a törekvésében, hogy a könyvelésben biztos és pontos adatokat nyerjen az adózó tényleges jövedelmére vonatkozóan, a foglalkozási ágakat bizonyos csoportokra osztja fel s a csoportok mindegyikének annyi könyvet ír elő, amennyit a jövedelem pontos megállapítá80 2—3. SZ.