Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 2-3. szám - A természetes személyek társas viszonyban folytatott alkalmi foglalkozásának megadóztatásáról

Elek L.: A természetes személyek alkalmi foglalkozásának megadóztatása. Ez kimondja, hogy a természetes személyek az ált. ker. adó alá eső jövedelmi forrásból származó jövedelmeik után ált. ker. adó alá tartoznak abban az esetben, ha ezeket a jövedelmeket nem mint valamely kereskedelmi társaságnak vagy alkalmi egyesülésnek a tagjai élvezik s a jövedelem sem származik a társulati adóról szóló törvényben felsorolt vállalatokból. Ebből a következő pontban azt a konzekvenciát szegezi le, hogy a természetes személyek ált. ker. adó alá tartoznak abban az esetben is, ha társas viszonyban folytatják ugyan a haszonhajtó foglalkozást, illetve társas viszonyban birtokolják azt a jövedelemforrást, vagyontárgyat vagy jogot, amelyből az ált. ker. adó alá tartozó jövedelem számazik, de ez a társas viszony nem minősül sem iverestveueirni tarsaságnak, sem alkalmi egyesülésnek. Ehhez példának hozza fel a közös földhaszonbérlőknek a haszonbérletből származó jövedelmét, a közös földbirtokosoknak a birtokon levő mezőgazdasági szeszgyár üzeméből származó jövedelmét, bérbeadott mezőgazdasági szeszgyár, vadászati jog, ásványvíz kiaknázási jog bérösszegéből származó jövedelmet. Kimondja továbbá azt, hogy közös házbirtokosok ált. ker. adó alá tartoznak a bútorral vagy üzletfelszereléssel együtt bérbeadott épület vagy épületrész után kapott bérösszegnek a bútorra vagy üzletfelszerelésre eső (30%) része után. S végezetül kiemeli, hogy ha a közös birtokosok, közös haszonbérlők az őstermeléssel kapcsolatban valamely ipari, kereskedelmi üzletet is folytatnak és kereskedelmi társaságként bejegyeztetik magukat a cégjegyzékbe, akkor nem kereseti, hanem társulati adó alá tartoznak. Itt tehát a hangsúly a kereskedelmi jellegen van, hozzá kapcsolva — talán nem egészen döntő feltételként — a cég bejegyeztetését is. Önként következik, hogy ha a társas viszony keresk. jelleggel nem bír, ált. ker. adó megállapításának van helye. Legfeljebb még azt lehet megvitatni, hogy szükséges kellék a cégbejegyzés vagy sem. A cégjegyzékbe való felvétel a kereskedelmi jelleget kétségtelenné teszi, de ha ez nem történik meg, fontos, hogy a kereskedelmi célzat kétségtelenül kidomborodjék, mert enélkül hiába társas a vállalat, nem társulati, hanem ált. ker. adó alá esik. Tovább vizsgálva az ismertetett rendelkezéseket, az abban felhozott példákra támaszkodva, arra a következtetésre jutunk, hogy az ált. ker. adó körébe eső társas viszonyok leginkább ingatlannal vagy valamely dologi jogosítvánnyal vannak összefüggésben, ahol a kereseti lehetőség nem csupán a tőke, munka egyesítésén múlik, hanem az előbb említett vagyontárgyak birtoklását vagy birlalását tételezi fel. Az ily foglalkozások is végső lebonyolításukban erősen érintik azt a fogalmi kört, amelybe az ipari vagy kereskedelmi üzlet tartozik, de mégis kiindulási pontját tekintve más s lén\ egében sem tartalmazza az igazi kereskedelmi üzlet minden kritériumát. Nézzük, hogy a kereskedelmi vagy pedig a társulati adótörvény segítségünkre lesz ezek kiválogatásában. Ha vizsgáljuk a társulati adó alá vont alanyokat, azt látjuk, hogy a társulati adóról szóló 1922. évi XXIV. t.-c. az ezen adó alá tartozó alakulatok körének megjelölésével, amidőn a munka és tőketársulás minden fajtáját, még az alkalmi egyesülést is társulati adó alá vonja, a kereskedelmi törvény szerint a kereskedelmi társaságok körébe tartozó és ilyenekül elismert alakulatok körvonalait erősen átszeli. Nyilvánvaló, hogy az alkalmi egyesülést a kereskedelmi célzatától feltételezetten vonta oda, mely a végrehajtási utasításban kétségtelenül kifejezésre fog jutni. A törvény szövege e tekintetben azonban nem disztingvál, arra csak a törvény szelleméből és az ált. ker. adó V. U. 18. §-ából lehet következtetést vonni. Ha pedig a kereskedelmi törvényt nézzük, az sem nyújt kellő bázist, mert az az alkalmi egyesüléseket nem ismeri el a keresk. törvény hatálya alá tartozó keresk. társaságnak, sőt azt még a joggyakorlat is nem a K. T., 78 2—3. SZ.