Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 2. szám - A vagyonátruházási illetékek körébe eső bírság egyik esetének megelőzéséről

Dr. Ernyei Béla: A vagyonátruházási illetékekről. jog telekkönyvi törlése. A bírság kiszabásától annak törléséig különböző s nagyszámú intézkedések foglalkoztatják tehát a pénzügyi, telekkönyvi s postai hivatalokat, esetleg a bizonyítást felvevő bíróságot s a végrehajtást foganatosító közigazgatási hatóságot. Ehelyett sokkal egyszerűbb volna és egyúttal idő- s felesleges munkakímélést jelentene, ha a telekkönyvi hatóság a postán érkezett s illetékkiszabással kapcsolatos beadványok levélborítékát az illető kérvényhez csatolná s az illetékkiszabás céljára szolgáló, a fél által bemutatott, vagy ennek hiányában a telekkönyvi hatóság által hivatalból elkészített másolatot az eredeti borítékkal együtt küldené meg az állampénztárnak. A telekkönyvi hatóság akkor készíti el hivatalból a másolatot, ha az eredeti okiratból nem tűnnék ki, hogy azt illetékkiszabás végett a pénzügyi hatóságnál közvetlenül már bemutatták. Amennyiben a fél az eredeti okirat másolatát nem csatolná a telekkönyvi kérvényhez, ez esetben is ugyanilyen eljárás volna követendő, mivel ilyenkor, — feltéve mégis, hogy a fél az eredeti okiratot előzetesen tényleg nem mutatta be közvetlenül az állampénztárnál, — lényegileg ugyanezen helyzettel állunk szemben, ugyanis az okirat ez esetben szintén a telekkönyvi hatóság útján kerül illetékkiszabás alá. A levélborítéknak az iratokhoz leendő' csatolása helyett az illetékkiszabással kapcsolatos s postán érkezett beadványok iktatásakor a telekkönyvi iktatókönyvbe a levélborítékon levő feladási postabélyegző szerinti feladási nap is bevezethető, avagy magán az illetékkiszabással kapcsolatos beadványon feltüntethető volna, amikor is a boríték megküldése helyett az ekként konstatált feladási nap közöltetnék az állampénztárral. Ilyen rendszer mellett a pénzügyi hatóság is értesülne a telekkönyvi hatósághoz postán érkezett s illetékkiszabással kapcsolatos beadványok postára történt feladási napjáról s így a törvényben előírt bemutatási határidő be- vagy be nem tartását ilyen esetekben is, már az illetékkiszabásakor, minden további adatbeszerzés szükségessége nélkül, nyomban konstatálhatná, amiáltal viszont a felesleges bírságolás s az ezzel járó felesleges munkatöbblet volnának természetesen elkerülhetők. Igaz ugyan, hogy a borítékok csatolása, illetve a postai feladási nap megrögzítése a telekkönyvi hatóságnál is kétségtelenül valamelyes munkaszaporulatot jelentene, ám ez az előbbihez képest oly elenyészően csekély volna, hogy arról szólni sem érdemes. A telekkönyvi ügykezelésre vonatkozó szabályok szerint a postán érkező iratok borítékait az iktatószám rájegyzése mellett 3 hónapig kellene megőrizni. De e rendelkezés, ha ugyan egyáltalában betartatik, még nem foglalja magában egyúttal azt is, hogy a borítékok a kérdéses ügyiratok, különösen az illetékkiszabással kapcsolatos beadványok mellett nem pedig külön összegyűjtve őriztessenek meg, még kevésbbé azonban azt, hogy a borítékok az okiratmásolattal együtt szintén áttétessenek az állampénztárhoz. Oly esetekben végül, amidőn az illeték s illetve a bírság kiszabása csak a 3 hónap leteltét követő időpontban történik, a borítékmegőrzési kötelezettség 3 havi időtartamának letelte okából a feladási nap már csak hosszadalmas eljárással volna konstatálható. Épp ez okból célszerű volna tehát a fenttek során vázolt visszás helyzet megszüntetésére: 1. a borítékoknak az illetékkiszabással kapcsolatos beaáványok mellett, áe nem csupán 3 hónapon át leendő megőrzését, avagy e helyett az ily beadványok iktatásakor a levélborítékon levő postabélyegző szerinti feladási napnak a telekkönyvi iktatókönyvben, de még inkább magán a beadványon leendő eltüntetését és végül 2. a levélborítéknak az okiratmásolattal együtt az állampénztárhoz szintén leendő áttételét^ avagy a boríték megőrzése helyett a feladási nap feltüntetésének esetében a postai feladási napnak is a pénzügyi hatósággal leendő közlését kötelezővé tenni! 2 sz. 67