Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 2. szám - Az 1921. évi házbéradó alapja és a vagyonváltság

l)r. Baumgarten Nándor: Az 1921. évi házbéradó alapja és a vagyonváltság. XAz 1921. évi házbéradó alapja és a vagyonváltság. Irta: dr. Baumgarten Nándor, ny. közigazgatási bíró. egyetemi rk. tanár. A házbéradó kivetésének elvi kiindulási pontja az,hogy a kivetési évet megelőző év nyers bérjövedelme/ irányadó. így volt ez a régi törvény, az 1868 : XXII. t.-c. alapján. Ezt az elvet mondja ki az 1909: VI. t.-c. 44. §. 1. b) pontja is. Ugyanezen törvényszakasz második bekezdése azonban kijelenti, hogy évi nyers bérjövedelemnek „a bevallás időpontjában járó évi haszonértek" tekintendő. Ezen kijelentés gyakorlati következménye az volt, hogy az új rendeletek és a házbérvallomási ívek alapján nem az adókivetés évét megelőző év tényleges nyers bérjövedelme, hanem a novemberi' negyed rendszerint már emelkedett — bérének négyszerese vétetett adóalapul. Ha pl. valamely háznak az év első és második bérnegyedében 15.000—15.000 kor., harmadik és negyedik negyedében 24.000 24.000 kor. volt a bérjövedelme, akkor 1910. óta a következő év házbéradójának alapjául nem a tényleg befolyt .78.000 kor., hanem a IV. negyed négyszerese, vagyis 96.000 kor. jövedelem vétetett. Ezt az eljárást immár tíz évi gyakorlat szentesíti, habár nem hallgathatjuk el, hogy az idézett szakasz 1. és' 2. bekezdése ellenmondás! tartalmaz. Minthogy azonban a 2. bekezdés az 1. bekezdés b) pontjának magyarázataként tekinthető, ezen törvényértelmezést jogosnak és indokoltnak ismerhetjük el. Midőn az 1920 : XXIII. t.-c. a házadóra vonatkozó törvényes rendelkezéseket módosította és kiegészítette, 94. §-ában — tekintettel az 1920. év folyamán engedélyezett lakbéremelésekre, kimondotta, hogy az 1921. évi liázbéradó kivetése során az 1909 : VI. t.-c. 44. §. első bekezdésének b) pontjában említett nyers házbérjövedelmen kívül még azt a házbérjövedelemtöbbletet is adóalapul kell venni, amely az 1920. évben a III. lakbérnegyedtől kezdve megengedett emelésekből keletkezett. A törvény célzata nyilván az volt, hogy az akkor engedélyezett lakbéremelés az 1921. évi adóztatásnál figyelmen kívül ne maradhasson, holott az alaptörvény 44. §-a és különösen az ennek alapján kifejlődőit gyakorlat szerint ez az emelés már amúgy is figyelelmbe vétetett, minthogy az utolsó emelt házbérnegyed négyszerese (a bevallás időpontjában fennálló haszonérték) vétetett volna ily törvényes intézkedés hiányában is figyelembe. 2. sz. 45