Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 1. szám - Az 1922. évi egyenesadók kivetése

Joggyakorlat. hetö pusztán azért, mert abba ingatlanok is taroztak. A panaszolt esetben tehát dacára annak, hogy néhai Sch. B. hagyatékába ingatlanok is tartoztak és tekintet nélkül arra, hogy az örökösök az örökösödési bizonyítvány kiadásáért kellő időben folyamodtak a bírósághoz: a panaszos örökysök kötelesek voltak a szabályszerű hagyatéki kimutatást az örökhagyó halálától számított 3 hónap alatt az illetékkiszabási hivatalnak beterjeszteni annál inkább, mert az vitátlan, hogy az 1884 : XVI. t.-c. 2. §. 1—3. pontjaiban felsorolt és hivatalból való bírói eljárást igénylő esetek fenn nem forogtak, sem pedig a törvény. 3. §-ában említett örökösök (tehát a panaszosok) a hagyaték bírói tárgyalását nem kérték, hanem csak örökösödési bizonyítvány kiadásáért folyamodtak. A hagyatéki kimutatás beterjesztése az illetékkiszabási hivatalnál vitátlanul elmulasztatván, ezért a vagyonátruházási illetékekről szóló új törvény 82. §. 2. pontja értelmében járó birságnak követelését e helyütt is törvényesnek kellett felismerni. (Közig, bíróság 460/921. sz.) Vagyonátruházási illeték. 1918: XI. t.-c. 101. §-a, 15. Érdemlegesen elbírálandó a 90 napon túl beadott felebbezés, ha az abban felhozott kérelem a fizetési meghagyás kézbesítése után beállott körülményre van alapítva. Indokok: A fővárosi kir. pénzügyigazgatóság a felebbezést, mint elkésettet, azért utasította vissza, mert a fizetési meghagyás ügyfélnek az 1919. évi november hó 20-án kézbesíttetett s a felebbezés e naptól számítva 90 nap eltetével nyújtatott be. A jelen esetben azonban a fizetési meghagyás kézbesítési napja, az 1919. évi november hó 20-ika*az 1918 : XI. t.-c. 101. §-ában megállapított felebbezési határidő kezdeti időpontjául nem tekinthető, mert ügyfél kérelmét utólagosan beállott körülményre, t. i. arra fekteti, hogy az illeték alapját képező hagyatéki átadó végzést a hagyatéki •bíróság utólagosan megváltoztatta s ez a megváltoztató végzés az 1919. évi december hó 16-án, tehát nyilván a fizetési meghagyás kézbesítése után hozatott és így az ezen utóbb hozott hagyatéki átadó végzésre fektetett kérelmet okszerűen nem lehet a fizetési meghagyás kézbesítési napjával összekötni. (Közig, bíróság 66/921. sz.) III. dijj. 13. tét. I. 1. p Törvénykezési illeték. és 73. t<-t. III. dijj 23. tet. 16. Bűnvádi eljárásban benyújtott beadványnak és mellékletnek — tehát bélyegntcntesneK — nem tekinthető a bünfenyitö eljárás befejezte után a vádlott terhére kirótt pénzbüntetésnek végrehajtása iránt benyújtott kérvény és melléklete. indokok: Előrebocsátja a közigazgatási bíróság, hogy a panaszolt pénzügyigazgatósági határozat indokolása az illetékkiszabás alapjául szolgált tényállást tévesen adja elő, mert az illeték nem annak folyományaképen lett előírva, hogy panaszos a kincstár által ellene indított végrehajtási ügyben a szekszárdi járásbíróság által 1914. V. 179/1. sz. a. hozott végzése elleni felfolyamodásra bélyeget tenni elmulasztott volna. A kiszabási iratból megállapíthatólag ezzel szemben ugyanis az a helyes tényállás, hogy a fent körülírt végrehajtási ügyben a személyes mentességet élvező kincstár képviselője nyújtotta be a szekszárdi járásbírósághoz panaszos ellen a végrehajtás elrendelése iránti kérvényt és pedig a panaszos ellen nyilvános rágalmazás miatt, a szekszárdi kir. törvényszék mint büntető bíróság előtt 7.051/1912. B. sz. a. meghozott (a pécsi kir. ítélőtábla 1913. évi 723. és a kir. Cúria 1913. évi 7.546. sz. ítéletei) ítélete alapján a panasz, mint vádlott terhére végeredményképen kirótt 280 K pénzbüntetés behajtása céljából. Miután pedig ez a kérvény három példányban és négy melléklettel lett benyújtva, s az ezekre az illetéki díjjegyzék 13. tételének I. 1. pontja és az illetéki díjjegyzék 73. tétele alapján helyesen 4 K 20 f öszszegben járó bélyegilleték az illetékszabályok 59. §-ának megfelelően bélyegjegyekbe foglaltatott azért, mert a kérvényt beadó kincstári képviselő személyes bélyegmentességgel birván, bélyeget felragasztani nem tartozott. Minthogy pedig panaszosnak a végrehajtást elrendelő végzés ellen beadott felfolyamodását a pécsi ítélőtábla 1.202/P. 1914. sz. végzésé1. sz. 43