Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 1. szám - Az 1922. évi egyenesadók kivetése

Joggyakorlat. vei elutasította, a bélyegjegyzékbe foglalt Illetéket az illetékszabályok 60. §. alapján jogosan követelik panaszostól, mint elmarasztalt és illetékköteles magánféltől annál inkább, mivel az a kérvény már a bűnfenyítő eljárásnak jogerős ítélettel történt befejezése után adatván be, arra az illtéki díjjegyzék 23. tétele szerinti bélyegmentesség nem terjed ki, mivel ez a díjjegyzéktétel csak a bünyádi eljárásban benyújtott beadványok és ezek mellékleteire mondja ki az illetékmentességet. (Közig, bíróság 82. !921. sz.) Törvénykezési illeték. l'JU : XLIII. t.-c. 55. §. 17. A határozati illetéknek a felek közti megosztása tekintetében csakis az az arány irányadó, mely a perköltségre vonatkozó rendelkezésben megállapíttatott Indokok: Panasznak a panaszolt határozatban foglalt indokok alapján és még azért sem lehetett helyet adni, mert nincsen olyan törvényes rendelkezés, mely a csak részben pernyertes, de perköltségnek viselésében még csak részben sem marasztalt felperest az ítéleti illetéknek bizonyos hányadában való viselésére kötelezné. (Közig, bíróság 2.361/921. sz.) Törvénykezési illeték. 1914 : XLIH. t.-c. 55. §-a. 18. A peres felek közül a személyi illetékmentességet élvező félre eső ítéleti illetékre nézve az illetékkötelezett féllel szemben kezesség nem érvényesíthető. Indokok: Az 1914 : XLIII. t.-c. 55. §-a második bekezdésében meghatározott felelősség ugyanis nem terjeszthető ki arra az esetre, ha az ítéleti illetéket az alperestől személyes mentességére való tekintettel nem lehet köve^ telni, mert a részben vagy egészben pernyertes felperesnek az ítéleti illetékért az 1914: XLIII. t.-c. 55. §-a második bekezdésén alapuló felelőssége, kezességi felelősség, a kezesség jogi természeténél fogva, egyenes adóst, elsősorban felelős személyt feltételez, akitől a kezes fizetés esetében rendszerint megtérítést követelni jogosult; már pedig, ha az alperes személyi illetékmentességet élvez, tőle az ítéleti illetéket, illetve annak felerészét, melyet illetékmentesség hiányában a perköltségek kölcsönös megszüntetése esetében viselni tartoznék, egyáltalán nem lehet követelni; ebben az esetben nincsen tehát olyan személy, aki az ítéleti illeték egyik felére nézve egyenes adósként jelentkeznék, s akitől a felperes fizetés esetében megtérítést követelhetne, amiből jogszerűen következik, hogy ha ennek dacára az ítéleti illeték kérdéses felerészét is a felperes tartoznék megfizetni, ez a kötelezettség a felperes felelősségét kezesi minőségéből kivetkőztetné, s végeredményében azt jelentené, hogy a felperes az illeték eme felerészét is egyenes adós minőségében viselné, ami nyilvánvalóan ellenkeznék az idézett 55. §. második bekezdésében foglalt rendelkezéssel, amelv kezesi felelősséget állapít meg. A most hivatkozott törvényhely szószerinti rendelkezése is kizárja a megtámadott határozat helyes voltát, mert az értékhez jutó fél másodsorban való kötelezettségét „olyan esetben" állapítja meg, „amidőn az egész határozati illetéknek vagy az illeték egy részének fizetésére kötelezett féltől az őt terhelő határozati illetéket beszedni nem lehetett", mar pedig a személyes illetékmentességet élvező fél fizetésre kötelezve nincsen, ót a határozati illeték nem terheli. (Közig, bíróság 31.087/918. sz.) 44 1. sz.