Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 1. szám - Az 1922. évi egyenesadók kivetése

Joggyakorlat. het. A társaság 1912—1916. évi társulati adójára vonatkozó kivetési iratokból kitűnik, hogy a társaság részéről a nyugdíjalap javára teljesített alapszabályszerű fizetések, nevezetesen az alapszabályok 6. §-ának első bekezdése szerinti annuitás fejében 9.351 korona 70 fillér s a 7. §-on alapuló évi dotáció fejében 7.500 korona az adóköteles nyereség meghatározásánál a mérleg szerinti tiszta jövedelemből levonattak, ami egyszersmind azt jelenti, hogy a nyugdíjalapnak a társaságtól különböző, önálló jogi személy jellege van, ami egyébként nyilvánvaló az alapszabályok 39. §-ának amaz intézkedéséből is, amelv szerint a L. Q. részvénytársaság feloszlása esetén a nyugdíjalap ennek tagjai között osztatik fel, ebből pedig a kir. közigazgatási bíróság 23. számú döntvénye értelmében az következik, hogy a társaság által a nyugdíjalap részére teljesített díjfizetések az 1883 : VIII. t.-c. 3. §-ában meghatározott lV2%-os illeték alá esnek. Minthogy pedig az alapszabályok 6. §-ának első bekezdésé szerinti annuitások és a 7. §-on alapuló évi dotáció azonos tekintet alá eső szolgáltatások, tehát az imént említett illeték mindkét rendű szolgáltatás után jár. (Közig, bíróság 99/920. szám.) Illetékegyenérték. 18Q6 : XXVI t -c.81. § III. p 8. Illetékegyenérték alá esö tárgyak bevallásának elmulasztása miatt kiszabott bíróság ellen érvényesített panaszok elbírálására a közigazgatási bíróság hatásköre kiterjed. Indokok: Annak előrebocsátásával, hogy a m. kir. pénzügyminiszter a pénzügyigazgatóság által emelt hatáskori kifogáshoz hozzá nem járult, s hogy a bíróság az 1896 : XXVI. t.-c. 81. §-a III. pontja alapján saját hatáskörét megállapította, a panaszt alaptalannak kellett tekinteni, mert a bélyeg- és illetékszabályok 146. §-a értelmében a 144. és 145. §-okban meghatározott s határidőhöz kötött bejelentések elmulasztása miatt bíróság szabható ki s az 1887 : XLV. t.-c. 8. §-ának 3. bekezdése alapján a kincstár jogosítva volt úgy általában, mint egyes illetékkötelezett jogi személyekhez intézett felhívással új bevallást elrendelni, amely felhívásnak panaszos eleget nem tévén, a bírság kiszabását jogosnak kellett tekinteni s e részben közömbös az a körülmény, hogy a törvény felhívott 8. §-ának 4. bekezdése szerint az új bevallás elmulasztásának az a jogi következménye, hogy az előírt illetékegyenérték folytatólag további 10 évig érvényben marad. (Közig, bíróság 959/921. sz.) 1918 : XI. t.-c Vagyonátruházási illeték. 9. Ingatlant elidegenítő jogügylet érvényességéhez a jogügylet okiratba foglalása szükséges. Indokok: A téti járásbíróságnál 1919. június 17-én ifj. Á. J., Sz. S. — illetve Sz. I. panaszos — ellen csereszerződés érvényesítése iránt keresetet nyújtott be; az u. n. tanácsköztársaság idejében 1919. július 7-én a járásbíróság — a járásbíró mint elnök és két ülnök közreműködésével alkotott tanácsban — Sz. I. alperessel szembeo . marasztaló ítéletet hozott, s ennek alapján a végrehajtás elrendeltetvén,. * a téti járásbíróság mint telekkönyvi hatóság 1.376/919. tkvi. sz. végzésévei a tulajdonjogot az elcserélt ingatlanokra a cserélő felek javára bekebelezte. A csereszerződés az iratok szerint 1919. január 22-én lett szóbelileg megkötve, s ez ügylet után lett 24.100 korona érték igyelembevételével 1.205 korona illeték, s be nem jelentés miatt annak megfelelő bírság cserélő felek terhére előírva és másodfokulag fentartva. Ez illeték és bírság törlését kéri panaszló kettős alapon; először, mert a tanácsköztársaság idejében hozott bírói határozatok hatálytalaníttatván, a téti járásbíróság mint telekkönyvi hatóság 1.659/919. tkvi sz. végzésével a tulajdonjogok békeblezése töröltetett, s az előbbi telekkönyvi állapot helyreállíttatott; másfelől 1919. január 22-én a 4.420/1918. M. E. sz. rendelet 1. §-a értelmében ingatlanra vonatkozó csereszerződés szóbelileg érvényesen nem köthető. Mindkét kifogás alapos. Az úgynevezett tanácsköztársaság idejében ózott bírósági határozatokkormányrendelet következtében a. bíróság által hatálytalaníttatván, a hozott ítélet vagyonátruházási illeték kiszabásának alapja nem lehet: minek következtében az a kérdés döntendft 40 1. 91.