Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 1. szám - Az 1922. évi egyenesadók kivetése

Joggyakorlat. el, hogy 1919. január 22-én — amidőn a felek előadása szerint — a szóbeli szerződés megköttetett, ez a magánjog szerint érvényesnek tekintendő-e, vagy nem. Igaz ugyan, hogy az 1918 : XI. t.-c. 17. §-a szerint az ingatlanra nézve kötött jogügylet illeték alá esik, tekintet nélkül arra, hogy okirat van-e kiállítva, vagy nincs és hasonló intézkedést tartalmaz az 1920 : XXXIV. t.-c. 1. §-a is, ámde az 1918. október 8-án kelt s október 15-én hatályba lépett 4.420/1918. M. E. sz. minisztériumi rendelet 1. §-a szerint ingatlant elidegenítő jogügylet érvényességéhez a jogügyletnek okiratba foglalása szükséges, az okirat tehát érvényességi kellék. Ez a rendelet az 1912 : LXIII. t.-c. 16. §-a s 1914 : L. t.-c. 14. §-a alapján lett kiadva, melynek érvényessége annál kevésbbé •vitatható, mert az 1920 : XXXVI. t.-c. 77. §-a által kifejezetten hatályában fentartatott, tehát jogosnak kellett elismerni ama panaszbeli kifogást, mely szerint az ingatlanra vonatkozó csereszerződés a fenti rendelet hatályának tartama alatt szóbelileg érvényesen nem volt megköthető. Tekintettel már most arra, hogy az 1918 : XI. t.-c. 1. §-a szerint a vagyonátruházás képezi e törvényben meghatározott illeték tárgyát, érvénytelen jogügylet pedig vagyonátruházást nem létesít, tekintettel arra, hogy illetékezés tárgyát nem képező szerződés bejJ ntési kötelezettség alá sem esik> s a fenthivatkozott pénzügyi törvényeknek a szóbeli szerződések be nem jelentése miatt kiszabandó bírságra vonatkozó intézkedései 1918. október 15-e után kötött jogügyletekre nézve alkalmazást nem nyerhetnek: a panasszal megtámadott illetéket és bírságot — az ügy egységességénél fogva — a panasszal nem élő ügyfélre is terjedő joghatállyal a panasz értelmében törölni kellett. (Közig, bíróság 673/921. sz.) Vagyonátruházási illeték. 1918 : Xí. t.-c. 21. §. 10. Az országos hadigondozó hivatal által hadirokkantak részére vásárolt ingatlanokra vonatkozó ideiglenes adásvételi szerződések — illetékmentesek. Indokok: Az 1820/917. M. E. a kormányrendelet (M. R. T. 1917. évf. 1. sz. 354. lap) 13. §-a a haditelkek alapítása tárgyában kötendő alapszerződések, valamint az ezekből folyó telekkönyvi átruházások tekintetében tárgyi illetékmentességet állapít meg. Adott esetben az országos hadigondozó hivatal az ideiglenes adásvételi szerződéssel az ingatlanokat nem a maga, hanem hadirokkantak javára vette meg. Az illetékezés alá vett szerződés tehát nem egyéb, mint előszerződése az alapszerződésnek, mellyel annak idején az ingatlan a hadirokkantak javára lesz átírva. Nyilvánvaló tehát, hogy az ügylet a haditelek alapítása tárgyában kötendő alapszerződés keretébe tartozik, mely mint ilven illetékmentes. (Közig, bíróság 1.771/920. sz.) Vagyonátruházási illeték. 1018 : XI. t.-c. SS. §. 11. Az illetékezés szempontjából a hatósági hozzájárulás jogi hatásában azonos a jóváhagyással. Indokok: A panaszos által is hivatkozott 4.000/1917. sz. minisztériumi rendelet 1. §-a szerint az ingatlan elidegenítéséhez hatósági hozzájárulás volt szükséges, amely nélkül az elidegenítés érvénytelen lett volna. A hozzájárulás tehát jogi hatásábai azonos volt a jóváhagyással s mert a jóváhagyáshoz kötött jogügyletek illetékezése tekintetében a sérelmezett határozat és megokolása helytálló, a panasznak helyet adnc nem lehetett. (Közig, bíróság 2.527. 1920. sz.) Vagyonátruházási illeték. 1013 : XI. t.-c. 57. §. 12. A megvett ingatlanon á vevő által az adásvételt megelőzően teljesített építkezés értéke a vételárból le nem üthető. Indokok: A szóbanforgó ingatlau vagyonátruházási ügyletről íelvett okirat 1. pontja szerint a vételájr 30.000 koronában van megállapítva. A 2. pont szerint ebből az összegből 10.000 korona ki van fizetve az által, hogy a megvett ingatlanba a vevő már előbb a sajátjából 10.000 koronát beépített. Panászosnak ez alapok támasztott azt a kifogását, hogy a vételár tulajdonképen csak 20.000 korona volt, s az illetékezés alapját is 41