Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 1. szám - Az 1922. évi egyenesadók kivetése

Joggyakorlat. I JOGGYAKORLAT 1 ... 1 JOGGYAKORLAT l ... 1 Egyenes adók. Jövedelemadó. 1909 : X. t.-c 2. § 1. Társas vállalatoknál részeik ará­nyában az egyes tagokat kell adó alá vonni és az ezzel ellenkező az az eljárás, hogy az összes jövedelem után az egyik tag terhére vetik ki az adót, még akkor is szabálytalan, ha ebbe ez az adózó iél előzetesen bele­egyezett. Indokok: A jövedelemadóról szóló 1909 : X. t.-c. 2. §-a szerint alkalmi vállalatoknál részeik arányában a ta­gok adóznak. Éppen ezért, tekintve hagy a kivetési iratok szerint sem volt vitás az, hogy a marhakereske­dés társas vállalkozás volt s ennek iovedelmét a bizottság mégis egyedül L. Vilmos terhére állapította meg: a határozat szabálytalan. Az a körül­mény, hogy nevezett ehhez a megál­lapításhoz előzőleg hozzájárult, a tör­vény fent felhívott rendelkezésével szemben figyelembe nem jöhetett. Ez okból — s a panaszolt határozattal nem érintett felekre vonatkozóan pe­dig az 1896 : XXVI. t.-c. 84. és 85. §-ai, illetve 105. §-a alapján — a ren­delkező résznek megfelelően kellett határozni. (Közig, bíróság 1.097/921. szám.) Jövedelemadó. 1909: X t.-c. 64. §. 2. Ha az adóköteles fél az adóévben, de még az adókivetés előtt halt el, az adót az ö terhére kell kivetni. Indokok: Gróf P. S. 1917. évi jú­lius 3. napján halt meg. A nem vitás tényállás szerint az el­haltnak, ki vallomást is adott, föld­birtokból, házbirtokból, igazgatósági tagsági jutalékból és tökevagyonból eredő jövedelme és ezzel a jövede­lemmel kapcsolatos vagyona volt. Az 1909 : X. t.-c. 64. §. 1. pontja és hetedik bekezdése értelmében a jöve­delemadókötelezettség természetes személyeknél az elhalálozás folytán annak a hónapnak végével szűnik meg, amely hónapban az elhalálozás bekö­vetkezett, vagyis a mostani esetben 1917. évi július 31. napján. Ha azon­ban az adóköteles halálával a vele szemben megállapított adóalap nem szűnik meg teljesen, a kivetett adónak a fennmaradt és megszűnt jövedelmek­egymáshoz való arányában helyesbí­tett része az év végéig a hagyatékból még akkor is tovább fizetendő, ha az örökösök maguk között meg is osz­tozkodtak. A mostani esetben csak az igazgatósági tagsági jutalékjövedelem szűnt meg. Ily értelemben rendelkezik a vagyonadó tekintetében az 1916 : XXXII. t.-c. 30. §-a is. Ezeknek a törvényes rendelkezé­seknek azonban csak úgy lehet eleget tenni, ha a jövedelem- és vagyonadót az arra vonatkozó szabályok sze­rint az év elején még életben volt adózó terhére úgy vetik ki, mintha a kivetés előtt az adózó még meg nem halt volna. Nincs helye tehát sem annak, hogy a hagyaték terhére, sem annak, hogy az örökösök terhére vet­tessék ki az adó. A felszólamlási bizottság megtáma­dott határozatával a gróf P. S.-t ter­helő jövedelem- és vagyonadót az öz­vegyre, a panaszlóra vetette ki. Azon­ban a felszólamlási bizottság megtá­madott határozata sérti a törvényt, mert a mostani esetben is az 1917. évi jövedelem- és vagyonadót gróf P. S. terhére kell kivetni. (Közig, bíró­ság 2.830/920. sz.) Hadinyereségadó. 19-20. XXIII. t.-c. 71. 3. A hadinyereségadóra nézve az 1920. évi XXIII. t.-c. III. fejezetében foglalt rendelkezések már az 1919. évi hadinyereségadóra is alkalma­zandók. Indokok: A hadinyereségadók tör­lésére irányuló ágában a panasznak részben helyet adni és az 1919. évi hadinyereségadó és pótlékának töiié­1. sz. 37

Next

/
Thumbnails
Contents