Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1922 / 1. szám - Az 1922. évi egyenesadók kivetése
Joggyakorlat. sét elrendelni kellett, mert a bíróság a bemutatott bizonyíték alapján úgy találta, hogy panaszosnak 1919. évi jövedelemtöbblete a 20.000 koronát meg nem haladta, tehát az 1920:XXIII. t.-c. 71. §-a értelmében, amely törvényhely a most jelzett törvény 114. §-a szerint az 1919. évi január hó 1-től kezdődő hatállyal, tehát visszahatólag alkalmazandó, hadinyereségadó kivetésének helye nincs. (Közig, bíróság 2.631/921. sz.) Illetékek. Engedmény. Ili. díjj. 32 tót. 4. Ha a hitelező kimutatta, hogy követelésének átruházásáról az engedményes részére is állított ki okiratot, az engedményezésről az adósát értesítő okirat után engedményezési okirati illetéket fizetni nem tartozik. Indokok: A kiszabás alapjául szolgáló iratban a panaszos társaság a magyar királyi állami vasutak igazgatóságát arról értesítette, hogy a miskolcz—diósgyőri vasútvonal egv részének az áthelyezése tárgyában vele kötött szerződés alapján őt megillető összes vállalati összegeket a budapesti Belvárosi Takarékpénztár Részvénytársaságra engedményezte, továbbá fölkérte az igazgatóságot, hogy bejelentését vegye tudomásul, a tudomásulvételről értesítse az engedményes részvénytársaságot és az összes vállalati összegeket azok esedékességekor a részvénytársaság pénztárába fizesse be. Az iratot a pénzügyigazgatóság utalványnak minősítette és a központi díj- és illetékkiszabási hivatal által az 1,672.397 K 50 f vállalati összeg után engedményezési okirati illeték címén kiszabott II. fokozatú illetéket fenntartotta. A követelés alaptalanságát vitató panaszt jogosnak kellett elismerni. A követelés átruházása már az engedményezési szerződés megkötésével az adóssal szemben is joghatályos, akár tud róla, akár nem, vagyis hozzájárulása nélkül is az engedményes adózóvá válik. Azt a kötelezettséget tehát, hogy az engedményező helyett az engedményesnek fizessen, nem az engedményezésről való értesítése, hanem már az engedményezési szerződés megalapítja. Értesítése csak avégett szükséges, hogy joghatályosan ne fizethessen az engedményezőnek és hogy bizonyos legyen afelől, hogy most már nyugodtan fizethet az engedményesnek, mint új hitelezőnek. Utalványozással az utalványozott csak felhatalmazást kap arra, hogy valamely szolgáltatást az utalványozó számlájára harmadik személy kezébe teljesítsen, az utalványt elfogadni és a benne foglalt meghagyást teljesíteni azonban akkor sem köteles, ha az utalványozónak az utalvány tárgyával adósa és az utalványos az utalványbeli meghagyás teljesítését tőle csak a vele szemben történt elfogadás alapján követelheti. Ezekből a jogszabályokból következik, hogy az adóst az engedményezésről értesítő iratot akkor sem lehet utalványnak minősíteni, ha abban a hitelező adósát arra kéri, hogy helyette az engedményesnek fizessen, mert az adósnak ez a kötelezettsége az ő elhatározásától független és annak a teljesítését az értesítés után nem tagadhatja meg. Az ilyen értesítő iratot, ha az a célja, hogy az alakszerű engedményezési okiratot pótolja, jogosan lehet ugyan engedményezést bizonyító okiratnak tekinteni és ezért attól az illetékszabályok 1. §-ának A) 3. pontja alapján ugyanazt az illetéket követelni, amely alá az engedményes részére kiállított alakszerű okirat esik, de a feleknek azt a szándékát, hogy az értesítő irattal az engedményezési okiratot helyettesítsék, csak addig lehet vélelmezni, amíg ki nem mutatják, hogy a hitelező a követelés átruházásáról az engedményes részére is állított ki okiratot. Ilyen okiratot a központi díjés illetékkiszabási hivatal 1914. évi A) számfejtőkönyvi 9.009. számú iktatmányának a tanúsága szerint a panaszos társaság az engedményes részvénytársaság részére kiállított, az adósát értesítő irattól tehát engedményezési okirati illetéket sem tartozik fizetni. (Közig, bíróság 1.191/921. sz.) 38 1. sz.