Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 1. szám - Az állami adóügyi jegyzői intézmény

Dr. Till Károly: Az állami adóügyi jegyzői intézmény. mentesíteni kellene az állatforgalmi adó alól, vagy pedig fényűzési forgalmi adó alól, de magasabb kulcs alkalmazásával kellene megállapítani a luxuslovak átruházásakor fizetendő állatforgalmi adót. Az utóbbit tartanám célszerűbbnek az adóbeszedés és kezelés szempontjából, mert az állatokat — állategészségrendőri okokból marhalevélkötelezettség alól mentesíteni nem lehet s az adókezelés és ellenőrzés ezzel kapcsolatban a legegyszerűbb. Az említett esetekben az egyes adók határvonalai pontosan meg vannak állapítva. Az állatforgalmi adónál például a marhalevél átruházásának időpontja és. feltételei nincsenek élesen meghatározva a vágásokkal kapcsolatos átruházásoknál. Itt tehát a jogbizonytalanságot ez még inkább fokozza. Ezzel a kérdéssel, valamint egyéb konkrét esetekkel, amelyek rendelkezésére a törvények módosítása látszik szükségesnek, egy másik cikk keretében lesz még alkalmam foglalkozni. iiuiimiiiiiiiiiiiiiiUitiiiitiiiiiiiiif nnii iitiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiit iiiiiiiiiiiiiiiHiiiitilliiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiti XAz állami adóügyi jegyzői intézmény. Irta: dr. Till Károly zalaegerszegi pénzügyi titkár. Valahányszor új adónemmel kedveskedik a törvényhozás és az adó yégső szálait a községi elöljáróság, a községi jegyző kezeibe látom kiágazni, ismételten az az impresszióm támad, hogy a kialakulandó törzs gyökerei igen ingoványos talajba kapaszkodnak s a gyümölcsei bizonytalanok, kiszámíthatatlanok. így vagyunk a jövedelem- és vagyonadóval, a III. oszt. kereseti adóval s minden adónemmel amelynek a bázisa az összeírás vagy a helyi szervek által végzendő adatgyűjtés. Minden félreértés elkerülése végett már most igyekszem leszögezni azt, hogy nem az elöljáróság, respektive a jegyző "igénybevételét helytelenítem, — sőt ellenkezőleg, — hanem a gravamen magja az, hogy a jegyző nincs abban a kötetlen, független helyzetben, hogy a pénzügyi feladatok megoldásában a hozzáfűzött várakozásnak megfelelhessen, s amely áldatlan helyzetből az egyetlen kivezető út: a) a. községi és városi adóügyeknek egyrészt az autonóm közigazgatástól való elkülönítése, b) másrészt az államosítása. Abban a biztos meggyőződésben foglalkozom ezen témával, hogy úgy sem lesz ezen nem is új ideából a közeljövőben valóság, de kitartok a gondolat mellett mégis azért, hogy az ezen probléma iránt érdeklődő illetékes tényezők figyelmét felhíva, ezen kérdés legalább a szőnyegre kerüljön, s ha valamikor majd egész irodalma lesz e kérdésnek, végre a gondolat valami formában mégis testet öltsön. Most áttérek a tulajdonképeni tárgyra. A) Miért szükséges az adóügynek a közigazgatástól a funkcionárius személyében való elválasztása? Szükséges azért, mert tűrhetetlen ama helyzet, hogy a jegyző, mint a pü. közigazgatás végső és igen fontos szerve a megyei közigazgatási szervektől fegyelmileg és szolgálatilag is függő helyzetben legyen és ezzel az egész pü. közigazgatás a járási és megyei közigazgatással szemben .függő helyzetbe kerüljön. Ügy nem lehet pénzügyeket adminisztrálni, ha annak a jegyzőnek félszemmel mindig a saját fegyelmi hatósága felé kell sandítania — hallgatólag kérdvén: mit csináljak uram, hogy parancsolod? Pl. Kiadja a pü. igazgatóság a rendeletet, hogy január 15-től a jegyző kezdje meg az összeírást, de a főbíró meghagyta, hogy január 31-ig benn legyenek a legalább 15 napot igénylő zárszámadások, vagy hogy az akácfák és a szederfák írassanak össze, avagy azt, hogy az adóügyeket !. sz21