Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 1. szám - A Forgalmi Adók Érintkezési Pontjai

Dr. Tandory Dezső: A forgalmi adók érintkezési pontjai. dálya annak, hogy a forgalomban előálló tényleges bevétel állapíttassák meg s vétessék az adó alapjául. A forgalom összességét tehát mozaikszerűen összeillesztett különböző törvények s különböző eljárásokat konstruáló fejezetek, különféle fázisokban és módszerekkel adóztatják meg. Elsőrendű fontosságú, hogy pontosan meg legyenek állapítva azok a határok, amelyeken belül egy bizonyos adó szedendő, továbbá az, hogy ezek az elhatározások pontosan illeszkedjenek egymás mellé. E nélkül egy-egy forgalmi cselekmény vagy indokolatlanul mentesül az adó alól, vagy kétszer kerül megadóztatásra. Az elhatárolásra és összeillesztésre való törekvés a törvényekben meg is van, azonban sok hézag és hiány mutatkozik. Ennek gyakorlati jelentősége természetesen csak ott van, ahol nagyszámú ügylet esik egy ilyen pontra, mert ebből vagy a feleknek lényeges megterhelése, vagy a kincstárnak számottevő kára származik. Vizsgáljuk meg például az „állatforgalmi" adó (1921 : XXXIX. t.-c. II. fejezet) és az általános forgalmi adó (ugyanezen t.-c. III. fejezet) néhány érintkezési pontját. Elsősorban figyelembe kell venni, hogy az adókötelezettséget egy forgalmi cselekmény állapítja meg, (egy dolog átruházása, szállítása, munkateljesítmény stb.) az adó tehát az ügylet után jár. Viszont az adófizetés az általános forgalmi adóknál az ügylet folytán keletkező bevételekhez, az állatforgalmi adónál pedig a kiadásokhoz kapcsolódik. Másrészt az állatforgalmi adó azt a felet terheli, aki a törvény szerint annak befizetésére kötelezve van, az általános forgalmi adónál pedig az adó fizetője nem annak viselője is, hanem — mert az áthárítható, — az viseli, aki az árút az ügylettel megszerzi, vagy akinek a szolgáltatás történik stb. Ezek után nézzük meg a forgalom egy olyan folyamatát, melyen a két adó találkozik. Az élő állatot megveszi egy húsiparos, ez az ügylet állatforgalmi adó alá esik. A forgalom következő fázisában a húsiparos az állat leölése után, feldolgozva, vagy anélkül, tovább adja az állat húsát s egyéb termékeket. Ezt az ügyletet már általános forgalmi adó terheli. Ügy az állatforgalmi adót, mint az általános forgalmi adót ugyanaz a húsiparos fizeti. A fentebbi általános megállapítások figyelembevétele után azonban nyilvánvaló, hogy a kettős adóztatás csak látszólagos, a két adó összeillesztése itt egészen pontos, s az érdekeltek sokoldalról hangoztatott sérelme nem forog fenn. Az említett két adónak egy érintkezési pontja olyan kereskedők adóztatására esik, akik marhalevélkötelezettség alá tartozó állatokkal kereskednek. Ezek a kereskedők az élőállat vételekor, tehát kiadásaik után állatforgalmi adót fizetnek. Viszont, mivel bevétel elérésére irányuló önálló kereseti tevékenységet fejtenek ki, a bevételeik általános forgalmi adó alá esnek. A törvény rendelkezései szerint tehát egy állatnak az eladása után, — ha az eladó állatkereskedő — a vevő állatforgalmi adót, az eladó pedig általános forgalmi adót fizet. Ugyanazt az ügyletet két adó terheli, bár két különböző személy fizeti is be. Ezen a ponton tehát a két adó nem egymás mellé, hanem egymásra van illesztve. Mivel pedig a törvénynek a kettős adóztatás célja nem lehetett, csak a határvonalak megállapításánál csúszhatott be ez a hiba, törvényi intézkedést tartanék szükségesnek, amely az állatkereskedők olyan ügyletekből származó bevételeit, amely ügylet után az állatforgalmi adó lerovatott, az általános forgalmi adó alól mentesítené. A fényűzési forgalmi adónak és állatforgalmi adónak egy érintkezési pontja a versenylovak, hátaslovak és ponnyk átruházásának megadóztatása. Itt még nyilvánvalóbb, hogy a két adó elhatárolása nem egymás mellett, hanem egymáson van. Az említett lovak átruházása mint luxuscikk átruházása, fényűzési forgalmi adó alá esik, az adót az átruházó fizeti. Viszont ugyanezen állatok átruházása után állatforgalmi adót kell fizetni, mert átruházásukkor marhalevélkötelezettség alá esnek. Az adót a szerző fél fizeti. Méltányosa hogy a luxuslovak átruházása súlyosabban adóztassék meg, de ez a kétszeres adóztatás már nem indokolt. A kétszeres adóztatást kétféle módon lehetne kiküszöbölni: va^y 20 1. sz.