Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 10. szám - A tárcarészvények vagyonváltságának beszámítása

Joggyakorlat. igazgatási bírósághoz. A pénzbüntetés vagy rendbírság méltányosság alapján való elengedése vagy mérséklése iránt pedig a pénzügyminisztériumhoz lehet folyamodni. A pénzbüntetés vagy rendbírság kiszabása nem érinti az elkövetett cselekményért, avagy a mulasztásért esetleg más törvény vagy rendelet szerint megállapítható felelősséget. A Hitel- és Közvetítő Bank r.-t. elhatározta a bécsi fiók megszüntetését, a cég szövegének Standard Bank és Takarékpénztár r.-t.-ra való megváltoztatását és az alaptőkének 100 millióra való felemelését. Az úi igazgatóság tagjai: Bárány Oszkár textilnagykereskedő, Hecht Leó nagykereskedő Wien, dr. Kneppó Sándor min. tanácsos, Kolozsváry Endre h. államtitkár, dr. Madarász Ernő ügyvéd, Reiss Zoltán műépítész, Scheuer Róbert mérnök, igazgató, dr. Szögyény György követségi tanácsos, dr. Vass Oszkár ügyvéd, Kral Gyula vezérigazgató, Bárány Károly ügyvezetőigazgató. A felügyelő-bizottság tagjai: dr. Eulenburg Salamon ügyvéd, udv. tan., dr. Jakabffy Károly min. oszt.-tanácsos, Say Viktor vk. ezredes. Kreiner Ferenc nagykereskedő, dr. Szelnár Aladár, dr. Hajós László min. oszt.-tanácsos. JOGGYAKORLAT 1 ••• 1 JOGGYAKORLAT 1 <••• 1 JOGGYAKORLAT Illetékek. Osztalék illeték. 1920 : XXIV. t.-c. 16. §• 6. p. 122. Az osztalék illetékét szabályozó 1920 : XXIV. t.-c. 16. §-ának rendelkezéseit csak az 1919. évi december hó 31-én vagy ezután lezárt üzletévek nyereségéből kifizetett osztalékok illetékének megállapításánál lehet alkalmazni. Indokok: A vitátlan tényállás szerint a kereskedelemügyi m. kir. miniszternek, hiteles másolatban bemutatott 68.713/1920. számú rendeletben foglalt halasztási engedélyénél fogva, a panaszos részvénytársaság az 1918. és 1919. évi nyereség felosztása végetti közgyűlést 1920. évi október hó 25-én, tehát az 1920 : XXIV. t.-c.-nek 1920. évi október hó 1-én hatálybalépte után s így illetékjogi szempontból ennek a törvénynek hatálya alatt tartotta meg. A 8850 darab egyénenkint 200 K névértékű részvény után 1918. évet illetőleg darabonkint 12 K osztalék fizetése határoztatván el, a panaszos az osztalékok után járó kincstári illetéket úgy számította ki, hogy az 1869 : XVI. t.-c. 19. §-ának megfelelően a részvényeit 1000 K-ás címletekre számította át és az 1,770.000 K alaptőkének így megfelelő 1770 darab részvények mindegyikére eső 60 K osztalék után az 1916 : XXVII. t.-c. I. §-a szerinti felemelt mérvű II. illetéki fokot alkalmazva, az illetéket 40 fillérben s így 1770 darab részvénytől 708 K-ban számította és mutatta ki a központi díj- és illetékkiszabási hivatalhoz 1920. évi november hó 2-án beterjesztett és itt is k. 26.586/1920. tétel alatt elkönyvelt jegyzékében. Az illetékkiszabási hivatal az 1920. évi XXIV. t.-c. 24. §-ára utalással a kincstárnak a kérdéses osztalékok után járó illetéket a törvény 1. §-a értelmében újabban felemelt mérvű II. fokozat alkalmazásával a darabonkénti 12 korona osztalék után 50 fillérrel számítva, a 8850 darab részvény után összesen 4425 K-ban találta megállapítandónak, amit a kir. pénzügyigazgatóság az ügyfél felebbezésének elutasításával helybenhagyott, hivatkozván arra, hogy az osztalékok után járó ezen illetékre, miután az 1918. évi üzletévre a nyereség mikénti felosztását elhatározó közgyűlés — a nyert halasztás folytán — csak 1920. évi október hó 25-én tartatott meg, a kincstárnak a joga az 1920 : XXIV. t.-c. hatálya alatt nyilván meg, az illetéket már ennek a törvénynek rendelkezései szerinti felemelt mérvben kellett megállapítani, annyival inkább, mert a korábban érvényben volt 1869 : XVI. t.-c. 19. §-a értelmé314 10. sz.