Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 10. szám - A tárcarészvények vagyonváltságának beszámítása

Joggyakorlat. ben is, az osztalékok utáni illetékre a kincstárnak joga csak az osztalék kiűzetésének lejártakor nyilt volna meg, a kifizetés pedig a közgyűlés megtartása előtt meg sem történhetett. A kellő időben beadott panasziratában az ügyfél ismétli a felebbezésbeli azt az ellenvetését, mely szerint csak a saját fenti kiszámítása mellett kihozott illetéket találja jogosultnak különös tekintettel az 1920 : XXIV. t.-c. 16. §. 6. bekezdésében foglalt rendelkezésre. Ezt a panaszt részben helytállónak kellett megállapítani. Az 1920 : XXIV. delkezések egybevetéseiből kitűnik ugyanis, hogy ez a törvény a részvények utáni osztaléktól járó kincstári ílieték tekintetében kétrendbeli felemelést tartalmaz, nevezetesen: 1. az egyik felemelés a törvény 1. §-ában jelentkezik abban, hogy a fokozatos illetékeket (I., II. és III. illetékfokozat) a már az 1916 : XXVII. t.-c. 1. §-ával történt felemelésen túl újból és tovább emeli, amely emelés általános és minden oly esetben nyer alkalmazást, amikor a kincstári illeték a bélyegilletéki fokozatokban kell leróni. 2. A másik abban jelentkezik, hogy a törvény 16. §-a speciálisan az osztalékok illetékét emeli fel azáltal, hogy az 1869 : XVI. t.-c. 19. §-ában foglalt azt a kiszámítási módot, mely szerint az 1000 K névértéken aluli részvények osztalékai utáni illeték kiszabásánál az 1000 koronás címletekre való átszámítás melletti kiszabást akképen korlátozza, hogy ez a kiszámítási mód azokban az esetekben alkalmazható, ha a részvény értéke 200 koronát és az egy-egy szelvényre kifizetett osztalék 10 koronát meg nem halad. Az 1. pont alatti új és felemelt mérvű illetékfokozat, a panaszolt esetben a törvény 24. §-ában foglalt rendelkezések helyes értelmezése mellett kétségtelenül alkalmazandó, a kir. pénzügyigazgatóság végzésében foglalt és e helyütt is helyeselt indokokból. A 2. pont alatt ismertetett felemelés alkalmazásának azonban a panaszolt esetben helye nem lehet azért, mert a 24. §. kimondja azt, hogy a törvényben körülírt s esetenkint felsorolt magasabb illetékeket minden oly esetben alkalmazni kell, amikor a kincstárnak az illetékhez való joga már ennek a törvénynek életbelépte után stb. nyílott meg, amennyiben ennek a törvénynek egyes szakaszai az itt megszabott magasabb illetékek alkalmazásának időpontjára nézve különösen nem rendelkeznek. Ámde az osztalékok illetéke tekintetében a 16. §. 6. pontjában azt a különös rendelkezést tartalmazza, hogy az ebben a szakaszban megszabott illetéket kell fizetni mindazon osztalékok után, melyeket az 1919. évi december 31-én vagy ezután lezárt üzletévek nj^ereségéből fizettek ki. A panaszolt esetben az 1918. év nyereségéből kifizetett osztalékokról lévén szó, amelyre nézve az üzletévet nyilvánvalóan az 1919. év december hó 31. előtt kellett lezárni a kereskedelmi törvény értelmében, noha a közgyűlés a rendkívüli viszonyok folytán nyert halasztás miatt csak 1919. évi december hó 31-e után tartatott meg; meg kellett állapítani, hogy a fenti 2. pont szerinti illetékemelési mód nem alkalmazható. Ezeknek alapján ki kellett mondani, hogy a panaszolt esetben az 1918. évi osztalékok illetéke az 1000 koronás címletekre való átszámítás mellett, de az 1920 : XXIV. t.-c. 1. §-a szerinti felemelt mérvű II. illetékfokozattal számítva állapítandó meg. ily kiszámítással a fizetendő illeték 1770-szer 1 K, azaz 1770 K-t teszen ki. (Közig, bíróság 4559/1921. sz.) Adásvételi illeték. 1^20 : XXIV. t.-c. 3. t?. 125. Nem lehet ingatlan dolog adásvételének minősíteni az épület anyagának megvásárlását akkor, ha a vevő a kérdéses épületnek záros határidő meíiett való lebontására nézve kötelezettséget vállalt. Indokok: Az 1921. július 20-án kiállított adás-vevési szerződés 1., 3. és 4. pontjának tartalmából világosan kitűnik, hogy a panasztó Túrkeve várostól a Fábián-telepen levő gazdasági épület anyagait vette meg 20.200 korona vételárért akként, hogy a szerződés jóváhagyásától, számított 30 nap alatt ő tartozik az épületét lebontani, anyagait elhordatni és a telket elegyengettetni. A jogügylet tehát az 1920 : XXIV. t.-c. 3. §-a szerint III. f. illeték alá eső ingó dolog adásvétele 10. sz.