Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 1. szám - Néhány szó a mezőgazdasági ingatlanok vagyonváltságáról

Dr. Kiss István: Néhány szó a mezőgazdasági ingatlanok vagyonváltságáról. ságnak 1.000 K-ás búzaárban való fizethetésére nézve a pénztári elismervény ek felhasználását követendő eljárást szabályozza. Ezen rendeletekkel azonban nem kívánta az 1921 : XLV. t.-c. ben előforduló s vitára alkalmas összes kérdéseket megoldani, mert erre bizonyára majd a közel jövőben megjelenő végrehajtási utasítás fog kiterjeszkedni. Az ingatlanvagyonváltságnak 1.000 K-ás búzaárban való fizethetésével ka'pcsolatosan is már több oly kérdés merült fel, amelyet az idézett rendeletek sem tárgyalnak. Közérdeket vélünk szolgálni, ha ezekre reámutatunk. A törvény 3. §-a szerint a vagyonváltság alapja egy-egy természetes vagy jogi személynek a jelen törvény hatályosságának területén, habár nemis egy község határában fekvő összes saját földterületeinek (jószágtesteinek) együttes összege. A mentességek között mutatkozó alanyi karakterisztikumok után ez a rendelkezés az, amelynél az egyébként tárgyi jellegű mezőgazdasági ingatlanvagyonváltság az alanyi adózás rendszeréhez közeledik és amely tulaj donképen bevezetője a vagyonváltság tételeinek ugyancsak az alanyi adórendszerbe illő progresszivitásához. A váltságkötelezettnek tehát az ország területén bárhol fekvő mezőgazdasági ingatlana (szántó, kert, rét, kaszáló, legelő, nádas) összevonandó és az összes terület szolgál a vagyonváltság alapjául. A törvény kifejezetten egy-egy természetes, és egy-egy jogi személyről beszél. A vagyonváltságnak kedvezményes búzaárban való fizetése kivetés hiányában az önadóztatás alapján történt és az önadóztatás során többek között felmerült az a kérdés, hogy mikép fizetik a vagyonváltságot a természetben meg nem osztott jószágtestek közös birtokosai. A törvény e tekintetben nem világos. A telekkönyvi jog szempontjából egy jószágtestnek többen közösen lehetnek tulajdonosai, viszont a vagyonváltságtörvény e §-ának — habár csak zárjelben van is idézve — azon kitétele, hogy a jószágtestek együttes összege képezi az alapot, arra enged következtetni, mintha a közös birtokosoknak egy önálló jószágtestet képező birtokát hányadokra szedni nem lehetne, hanem a közös birtokosok együttesen alkotnának egy adóalanyt, ekkor azonban kútba esik a progresszió. Figyelembe veendő a kérdés eldöntésénél a törvény 15. §-ának azon rendelkezése, amely szerint közös birtoklás esetében a földbirtok vagyonváltsága minden birtokost birtoklása arányában terhel s ha az arány határozottan meg nem állapítható, azt egyenlőnek kell venni. Ez utóbbi rendelkezés szól különösen amellett, hogy a vagyonváltságot, tekintet nélkül a tulajdonosok számára, az önálló jószágtestet képező földbirtokra kell megállapítani, és az így megállapított váltságot a tulajdonosi arány szerint megosztani, de hogyan egyeztethető az össze a 3. §-ban megnyilvánuló progresszió gondolatával? 1. sz. 11