Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 10. szám - A vagyonváltság kedvezményes lerovása

Dr. Czirják Mihály: A vagyonváltság kedvezményes lerovása. Ha a 2—9. pontok alatt felsorolt vagyoncsoportok után kivethető' vagyonváltság összege a IOOLOOO koronát nem haladja meg, a váltságkötelezett abban a kedvezményben részesül, hogy az 1922. év november hó végéig a váltságösszeg 80%-ának, az 1922. év december hó végéig a váltságösszeg S5%-ának befizetésével vagyonváltságtartozását teljes öszszegében lerój ja, míg az 1922. december hó 31-ike után már csak a teljes összeg befizetésével tesz lerovási kötelezettségének eleget. Ha ezeknél a vagyoncsoportoknál a kivethető vagyonváltság öszszege a Í00.0ÜÜ koronát meghaladja, a váltságkötelezett a váltságösszeg teljes befizetésével csak az 1922. év végéig tehet lerovási kötelezettségének teljes mértékben eleget, azután már az 1923. év március hó 31-ig a vagyonváltság 125%-át és ezután pedig 150%-át tartozik megfizetni. Azoknál a vagyontárgyaknál, amelyeknél a vagyonváltság alapját becslés útján kell megállapítani, a törvény a váltságkötelezettek számára azt a kedvezményt biztosítja, hogy a kedvezményhez való igényüket nem vesztik el akkor sem, ha a váltság alá eső vagyontárgy értékét alacsonyabban becsülik meg, mint amennyiben azt a kivető hatóság a kivetés során megállapítja, feltéve azt, hogy az eltérés a 25%-ot nem haladja meg. Ebben az esetben a két becsérték között mutatkozó különbözet után kell a vagyonváltságot megfizetni és pedig ha a váltság összege a 100.000 koronát nem haladja meg, annak 100%-os, ha pedig a váltság összege a 100.000 koronát meghaladja, az 1923. március 31-éig annak 125%-os, azután pedig 150%-os összegével. Ha az eltérés a fenti esetben 25%-ánál nagyobb, vagy pedig a be- • fizetett összeg és a kivetett vagyonváltság között bármely más okból származik eltérés, akkor a vagyonváltságot, ha ez a 100.000 koronát nem haladja meg, 100%-os, ha pedig a vagyonváltság a 100.000 koronát meghaladja, akkor a vagyonváltságot 150%-os összegével kell kivetni, illetve megfizetni; az előzetesen befizetett összeg azonban a befizetés napjától az esedékesség napjáig járó 10%-os kamatával együtt mindenkor a tartazás résztörlesztésére számoandó e!. A kivetéssel szemben bármi okból származzék egyébként túlfizetés, azt 10%-os kamatával együtt a befizető valamely köztartozására kell átszámolni, vagy ha ilyen tartozása nincsen, azt részére vissza kell téríteni. Azok a vagyontárgyak, amelyeknél a vagyonváltság alapja nem becslés útján állapíttatik meg: a telekértékadóval megrótt városi üres beitelkek, egyéb községi üres beltelkek, ha azok az 1921. január 1-je után vagyonátruházás tárgyát képezték; a mezőgazdasági ingatlan, a szőlőbirtok gazdasági felszerelése; az erdőbirtok gazdasági felszerelésének eleven leltári tárgyai; az erdőgazdaság holt leltári tárgyai, valamint a kereskedelmi árúraktár és az iparvállalatok akkor, ha a vagyonváltság alapja a biztosított összegben, vagy az 1920. üzletévi leltári értékben állapíttatik meg és végül az iparvállalat akkor, amikor a vagyonváltság alapját a hozadék tőkésítése útján számítjuk ki. Ezekben az esetekben tehát bármely okból származzék jelentéktelenebb eltérés is, a kedvezményhez való igény elvész Becslés útján állapítjuk meg a vagyonváltság alapját: a városi és községi üres beltelkeknél ott, ahol telekértékadó kivetve nincsen és a vagyontárgy az 1921. január 1-je óta vagyonátruházás tárgyát nem képezte; az erdőgazdaság felszerelésének holt leltári tárgyainál és a kereskedelmi árúraktáraknál, ha azok sem tűzkár ellen biztosítva nem voltak, sem pedig azoknk rendes könyvvezetés mellett készült leltáruk az 1920. évről nincsen.az iparvállalatoknál akkor, ha azok gyári berendezésüknek hajtóereje a 20 lóerőt nem haladja meg és a vállalat sem tűzkár ellen biztosítva nem volt, sem leltára nincsen, vagy ha a vagyonváltság alapja arányosítás és becslés utján állapítandó meg; és végül az 1921 : XJ V. t.-c. 139. §-a szerint váltságköteles vagyontárgyaknál. E vagyontárgyak után járó vagyonváltság befizetésénél tehát e kedvezményekhez való igény nem vész el akkor, ha a befizetéssel szemben a kivetésnél 25%-ot meg nem haladó eltérés mutatkozik. A befizetett összeggel szemben a kivetés során még kiigazításnak. 300 10. sz.