Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 10. szám - A vagyonváltság kedvezményes lerovása

Dr. Czirjak Mihály: A vagyonváltság kedvezményes lerovása. sincsen helye akkor, ha a váltságkötelezett a városi és községi üres beltelek vagyonváltságát Budapesten. Dcbreczenben, Szegeden és Győrben a telekértékadó alapjául vett érték legalább kétszeres összegének, Sopronban pedig legalábo is a telekértékadó alapjául vett értéknek alapulvételével rótta le, más helyeken pedig, ha üres beltelek az 1921. év január 1-je óta vagyonátruházás tárgyát képezte és a váltságkötelezett a vagyonátruházást illeték kiszabásánál megállapított érték alapulvételével fizette be a vagyonváltságot, vagy egyéb esetekben a teleknek a kivetés során megállapított értéke legfeljebb csak 10%-kal haladná meg a kedvezményes lerovásnál alapul vett értéket; az 500 holdnál nem nagyobb saját tulajdonban birt, vagy 100 holdnál nem nagyobb mezőgazdaság felszerelésének eleven leltári tárgyai után azon a címen, hogy a váltságkötelezettnek a közepesnél nagyobb állatállománya volt; és végül az 50C holdnál nagyobb saját tulajdonban birt vagy 100 holdnál nagyobb haszonbérelt mezőgazdaság, avagy valamely erdőgazdaság eleven leltári tárgyai után akkor, ha váltságkötelezett a kedvezményes lerovásnál egy számos állat értékéül legalább 10.000 koronát, egy kiváló tenyészállat értékéül legalább 30.000 koronát számított. Az 1922: XXVII. t.-c. az alaptörvényt egy fogalommeghatározással bővíti ki, amennyiben megállapítja azt, hogy a vagyonváltság szempontjából mit kell a város (község) belterülete alatt érteni: Budapest székesfőváros egész területét, oly városban, ahol telekértékadó van, a városnak minden oly területét, amelyre ez az adó kiterjed, egyéb helyeken a földadókataszteri munkálatokban megjelölt belterületet. A végrehajtási rendelet 24. §. 2. bekezdésében felhozott példák nem elég alkalmasak arra, hogy a városi (községi) üres beltelek fogalma tekintetében felmerülhető minden kételyt kizárjanak, mert az talán kevésbé lehet kétséges, hogy a Svábhegyen levő villatelek vagy a város külső részén fekvő nyaralóhoz tartozó kert, vagy park beltelek, a kérdést jobban megvilágította volna a példa, hogy vájjon beltelek-e a Svábhegyen levő szőlő, vagy a Hűvösvölgyben levő erdőparcella, vagy például a külső Angyalföldön iekvő szántó. A váltságmentesség kérdésében egy kétséget hagy fenn a végrehajtási rendelet, mi történik akkor, ha Budapesten a váltságköteles telek értéke a telekértékadó kivetésénél oly kis összegben, mondjuk, 3000 koronában állapíttatott meg, annak kétszerese a 8000 koronán alul van, a telek tehát így váltság alul mentes volna, de a négyszeres összeg már a 8000 koronát meghaladja, vájjon ebben az esetben mentesül-e a válltségköteiezett a vagyonváltságtól, vagy pedig, amint azt a végrehajtási rendelet kilátásba helyezi, a kivetés során a vagyonváltság alapja a telekértékadó alapjául szolgáló érték négyszeresében állapíttatván meg, a váltságkötelezett a kedvezményhez való igényét elveszti. Az alaptörvény végrehajtási utasítása lesz hivatva ebben a kérdésben is útmutatást adni. A szőlőbinok vagyonváltsága helyes összegének kiszámítása nehézséggel nem jár. A 3 holdnál nem nagyobb szőlőbirtok tulajdonosai, ha egyéb földbirtokuk nincsen, azt a kedvezményt is élvezik, hogy vagyonváltságuknak felét Pénztári rTlismervénnyel is fizethetik. Az erdöbirtok vagyonváltságának alapjául szolgáló becsérték kiszámításánál a váltságkötelezetteknek a legtöbb esetben szakértő erdészek, vagy erdőhivatalok véleményét kell kikérnie, mert úgy az erdőtalaj minőségének meghatározása, mint a faállomány mennyiségének kiszámítása többnyire oly nehéz lesz, hogy azt a váltságkötelezett, ha nem szakértő, maga nem eszközölheti és könnyen kiteszi magát annak, hogy az általa felbecsült érték és a kivető hatóság által megállapított érték között 25%-nál nnagyobb eltérés lesz s befizetésével a kedvezményekhez való igényét nem biztosítja. Nem jár különösebb nehézséggel a gazdasági felszerelések vagyonváltságának kiszámítása sem, mert a váltságkötelezetteknek pontos kiszámítási tényezőkkel kell dolgoznia. 10. sz. 301