Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1922 / 10. szám - A társulati adópótlék
Dr. Móczár Elemér; A társulati adópótlék. yi\ társulati adópótlék. Irta: dr. Móczár Elemér. A jövő év elejével életbelépő 1922 : XXIV. törvénycikk a társulatok adózását új alapokra fekteti. Lehetőleg egyszerűsíteni kívánja az adókivetést, a pótlék jellegével biró sallangokat elejti és már magát az adókulcsot állapítja meg azzal a százalékkal, amely hozadékában körülbelül megfeleljen az újév reggelén megszűnő orsz. betegápolási pótadónak, ált. jövedelmi pótadónak, 60%-os hadipótléknak és az eddig külön fizetett, de most már a társulati adóból átutalandó községi adónak. A társulati adó legkellemetlenebb sallangja a hadinyereségdo (később nyereségtöbbletadó) volt. 1922. év végével megszűnik ez is, de ugy, hogy az 1922. évben lezárt mérleg alapján az 1922. évre mégegyszer ki fogják vetni; helyébe pedig 1923. évtől az új törvény 23—26. §-aiban szervezett társulati adópótlék lép. Ez az új adó is jövedelemtöbbletadó (Einkommenzuwachssteuer), amennyiben kivetési alapja az a többlet, amely egyrészt az adóalapul szolgáló üzletév társulati adóköteles üzleteredménye, másrészt az előző két üzleti év közül a kedvezőbbnek társulati adóköteles üzleteredménye között mutatkozik. Alapelveiben tehát az új adónem a hadinyereségadóval megegyezik, de a kivitelben lényeges különbségek vannak. így első sorban az, hogy nem a régmúlt békeidők aranykoronás adóalapját veti egybe a háborút követő üzletévek papirkoronás eredményeivel, vagyis nem a valutaromláson nyugvó és így pusztán numerikus nyereséget — sőt gyakran valóságos veszteséget — adóztatja meg, hanem az összehasonlítás tárgyálul szolgáló két tényezőt egymáshoz közelebb hozza, úgy, hogy a két tényező között legfölebb két év időbeli különbség mutatkozik. Ha ilyen kétéves időköz alatt mutatkozhatik is az eredményeket duzzasztó valutaingadozás, ez most már semmiesetre sem lehet olyan nagymérvű, mint volt akkor, mikoi a 105-ös koronában elért üzleteredményt kellett egybevetni1 a 022-es koronákban produkált könyvszerü eredménnyel. Ilyen előreláthatólag kisebb értékingadozás mellett az új adópótléktól az erősebb ethikai alapnak elismerését nem lehet megtagadni, sőt örülnünk kell azon, hogy adórendszerünk végre legalább ezen az egy ponton nem akarja eszkomptálni a valutaromlásnak kétségbeejtő számszerű előnyeit. További különbség az adókulcsban rejlik; mert míg a hadinyereségadó kulcsa 35%-tól 60%-ig emelkedett az aranykoronás és papirkoronás mérlegek különbözetei után, addig a társulati adópótléknál csak 5-- 20%-os kulcsokkal kell számolnunk ugyanolyan rentabilitási kidolgozás mellett, aminőt a hadinyereségadónál már megszoktunk. Ha még felemlítem azt, hogy olyan esetben, amidőn az előző 10. sz. 295
