Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1922 / 10. szám - A társulati adópótlék
Dr. Móczár Elemér: A társulati adópótlék. évi tényező kevesebb a saját tőke 15%-ánál, ezt a 15%-ot kell összehasonlítási alapul venni, továbbá, hogy nincs helye adópótlék kivetésének akkor, ha a különbözet 100.000 koronát meg nem halad, úgy körülbelül kimerítettem a régi és az új adónem között mutatkozó elvi különbségeket és áttérhetek annak a két nagy hibának felderítésére, amely az új adópótléknak az adórendszerbe történt beiktatásával az átmeneti időszakban jelentkezik. A törvény ugyanis a két adónem között nem létesítette a kontinuitást, aminek kettős irányban mutatkoznak súlyos következményei. A javaslat indokolása szerint a társulati adópótlék helyettesítője, hogy úgy mondjam jogutóda az elavult és zsákutcába került hadinyereségadónak. Ha pedig ez így van, akkor mindenképpen igazságtalan lesz a törvényes rendelkezéseknek az az első következménye, hogy az 1923. évi társulati adó kivetésének alapjául szolgáló vállalati mérleg alapján mind a két adót, és pedig 1922. évre a nyereségtöbbletadót, 1923. évre pedig a társulati adópótlékoí ki kell vetni és be kell fizetni. A nyereségtöbbletadó ugyanis az üzleti évre jár, az 1922. évben lezárt mérleg alapján tehát az 1922. évre azt meg kell fizetni. Ez annál kevésbé kétséges, mert az új társulati adó törvénye 1923. évi január hó 1-én lép életbe és az 53. §. (3.) bekezdése szerint a nyereségtöbbletadóra vonatkozó törvényes rendelkezések csak ennek a törvénynek életbeléptével vesztik hatályukat, vagyis 1922. év végéig érvényben vannak. Viszont a társulati adópótlék a társulati adónak lévén elválaszthatatlan kiegészítője és azzal egyszerre és együtt, a társulati adó adóalapjának változatlan felhasználása mellett lévén kivetendő (T. 26. és 24. §.), kiegészítő része és elmaradhatatlan pótléka lesz az 1923. évi társulati adónak is és azzal együtt ki fog vettetni. Ennek a kettős kivetésnek kétségbevonhatatlan törvényszerűsége következik a két törvény rendelkezéseinek egybevetéséből, az pedig, hogy a kincstár egyazon mérlegszerű eredménynek kettős megadóztatására vonatkozólag törvényben megállapított jogálról lemondani nem fog, következik a pénzügyminiszternek a törvényjavaslat részletes tárgyalása során tett nyilatkozatából, amely szerint az 1922. évre még meg kell fizetni a nyereségtöbbletadót, az 1923. évre pedig jár a társulati adópótlék. Az új társulati adó törvényének indokolása rámutat arra, hogy a vállalatoknak az eddiginél jóval súlyosabb terhet kell viselni a társulati adóban. Hogy az indokolásnak ez a kívánsága meg is fog valósulni, arra nézve a törvény 14—19. §-ai'ban foglalt rendelkezések nem hagynak kételyeket. Ilyen körülmények között azonban egyazon évnek mérlegét két pótló adóval terhelni valósággal természetellenes lenne és nem vezetne másra, mint oda, hogy a pótlékköteles vállalatok (szövetkezetek, részvénytársaságok) az 1920 : XXIII. t.-c. 112. §-a alapján a 75%-os maximális adóterhet lesznek kénytelenek viselni. Hogy ez viszont a továbbiakban hova vezet, arra ezen a helyen választ adni egészen felesleges. Ezt a természetellenes adóztatást mindenesetre ki kell küszö296 10. sz.
