Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 1. szám - A tulajdonos és a vagyonváltság céljaira zárolt külföldi értékpapírok jogviszonya

Boczán Karoly: A tulajdonos és a vagyonváltság. lombardkÖlcsönnel terhelt külföldi értékpapírok vagyonváltsága nem egyenlő a zárolt darabok számával. A lombarddal terhelt papírok vagyonváltságának kiszámítása ugyanis, különösen vegyes letétek esetén (például külföldi értékpapírokkal együtt magyar záloglevelek és hadikölcsönök vannak közös letétben) hosszadalmas és egyszerűnek egyáltalán nem mondható gazdasági értékelést és számítást tételez fel, melynek megfejtésére egyedül a pénzügyi hatóság bír hatáskörrel. Képzeljük el a bankár, ügyvéd, közjegyző vagy bizományos zavarát, aki a vagyonváltság kivetése előtt kénytelen lenne annak a megállapításával foglalkozni, hogy a lombardkÖlcsönnel terhelt vegyes letétből hány darab illeti a kincstárt és hány darab után gyakorolhatja, illetve értékesítheti a fél az elővételi jogot. Ha ezen számítása közben a túlbuzgó letétkezelő a kincstár érdekeit szem előtt tartva, az arányt véletlenül a fél hátrányára állapítja meg s e miatt közte és ügyfele között differencia támad, hová forduljanak vitájuk megnyugtató eldöntése végett? Nem valószínű, hogy a vagyonváltság kivetése előtt az ország bármely hatósága is kötelező véleményt merne nyilvánítani, később pedig, a vagyonváltság tényleges kivetése után kötelezhető-e a vagyonkezelő az általa jóhiszeműen elkövetett hiba folytán a fél terhére keletkezett hátrány pótlására? S egyáltalában, mely hatóság és mily alapon dönthetné el, hogy a téves számítás tényleg jóhiszemű volt-e? Nem szándékozzuk a lehetetlen helyzetek konstruálását továb'p folytatni, a gyakorlati tanulság így is megerősíti az elméletet: az elővételi jogokat az enyészettől csak úgy áll módunkban megmenteni, ha a felsorolt érvekre támaszkodva a vitát az adózó javára döntjük el, aki mozgékonyságánál fogva a kincstárnál alkalmasabb arra, hogy az elővételi jogokban rejlő vagyoni értéket realizálja és ezzel adózóképességét az állam javára gyarapítsa. A zárolt papírokhoz fűződő jogok alaki gyakorlása tekintetében felmerülhető aggályok előtérbe tolják azt a kérdést, hogy milyen garanciák nyújtása mellett jogosult a fél az őt megillető szelvényeket beváltani és a neki járó elővételi jogokat ténylegesen gyakorolni? A papíroknak a fél részére való kiadása nem történhetik meg, mert ez a zártörés tényálladékát valósítaná meg, ami a zároló személyre nézve kellemetlen vagyoni és büntetőjogi következményekkel járna. Zárgondnoki szerepénél fogva tehát a zároló személy lesz hivatva arra, hogy a szóban forgó jogokat ügyfele megbízásából és annak javára gyakorolja. A megoldásnak ez a módja nem okoz nehézséget, mert a letéti szerződések tekintélyes része a gyakorlatban úgyis együtt jár az úgynevezett kezelési megbízással. Abban az esetben pedig, ha a bank a gondos nyilvántartás folytán reá háruló terhet súlyosnak találná és felével abban állapodott volna meg, hogy az értékpapírok kezelésével járó teendőket csak esetről-esetre vállalja el, a félnek módjában áll a megbízást esetenkint megadni. s 1 sz