Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 8. szám - Városi és községi adóztatás

Joggyakorlat. ben pedig alaptőkéje 3,000.000 koronát meg nem halad, 4%-kal kell tőkésíteni; átlagos osztaléknak a részvény névértéke 6%-ánál kisebb összeget venni nem lehet. A törvénynek ez az idézett szövege nem tartalmaz kifejezett rendelkezést abban az irányban, hogy a tőkésítés alapjául az egy részvényre eső osztaléknak a részvények összes számával történt szorzatát, vagy pedig a vállalat által az összes részvényekre kifizetett osztalék összegét (a kiöntött osztalékot) kell-e venni? A m. kir. pénzügyminiszternek a törvény végrehajtása tárgyában kiadott 55.000/1921. sz. utasítása az első álláspontot tette magáévá és ugyanerre az álláspontra helyezkedik ez a bíróság is a következő okokból: A törvényszöveg szerint az 1913— 19. évek osztalékaiból le kell ütni a legjobb és legrosszabb év osztalékát. Arra nézve, hogy valamely év a legjobb, vagy legrosszabb-e, nem a kiöntött osztalék összege, hanem ennek az összegnek és az alaptőkének egymáshoz való aránya, vagyis az egy részvényre eső osztalék mérve az irányadó, mert ez fejezi ki az illető üzletév nagyobb, vagy kisebb jövedelmezőségét. Már ennek megállapíthatása is kizárja azt, hogy a vállalati vagyon vizsgálatánál a részvények száma tekinteten kívül maradion. Azt a feltételt pedig, hogy átlagos osztaléknak a részvény névértékének 6%-ánál kisebb összeget venni nem lehet, olyan esetekben, midőn a vállalati alaptőke a számításba jövő üzletévek folyamán változott, nem is lehet teljesíteni másként, mint úgy, ha az évenkénti osztalékot az évenkénti alaptőkével egybevetjük. A társulati vagyon értékét tehát a törvény szövegéből következtetve úgy keli megállapítani, hogy az egyes részvényekre eső átlagos osztalékot az összes részvények számával megszorozva tőkésítjük. Ezt a felfogást támogatja a törvény célzata is. Abban az esetben ugyanis, ha az 1913—19. években kiöntött osztalékok átlagát tőkésítenénk, számításon kívül maradnának az 1920. év folyamán bekövetkezett alaptőkeemelések. Már pedig a törvény célzata kétségtelenül az, hogy a részvénytársaságoknak 1921. évi március hó 1-én fennállóit vagyonát vonja váltság alá Következik ez egyrészt a törvény 16. §-ából, másrészt — és pedig kifejezetten — a 17. §. a) pontjának rendelkezéséből. Ezeknek a rendelkezéseknek megfelelően az 1921. évi március hó 1-én szereplő részvényekben kifejezett vagyont kell megállapítani és e megállapításnak segédeszköze a 17. §. b) pontja szerint, az egyes részvényekre eső* átlagos osztaléknak, mint szorzónak kiszámítása. Jelen esetben tehát a helyes eljárás az, hogyha az egyes részvényekre eső átlagos osztalékot a részvényeknek 1921. évi március hó 1-én mutatkozó számával, vagyis 3400-zal megszorozzuk és az így nyert eredményt 4%-kal tőkésítjük. Amásikfelmerült kérdés az, hogy miképen számítandó ki a panaszos részvénytársaság részvényeinek 1913— 19. évi átlagos osztaléka. A részvénytársaság alaptőkéje ugyanis az 1913— 16. évekhen 180.000 korona volt, amely alaptőke 300 darab 600 koronás névértékű részvényből állott. Ezekre a részvényekre az 1913—16. években évenként 75 korona osztalék esett. Az 1917. évben keresztülvitt alaptőkeemelés alkalmával a részvénytársaság a rendkívüli tartalékalapból 90.000 koronát az alaptőkéhez csatolt (ami "akkor az alaptőkének 270.000 koronára való felemelését eredményezte) és a régi 600 koronás részvények levonása után a régi részvényeseknek minden régi részvény helyett három darab 300 korona névértékű új részvényt adott ki. A folytatólagos alaptőkeemelések szintén 300 korona névértékű részvények kibocsátásával történtek és ilykép a számításba jövő 7 üzletév alatt a panaszosnak az 1913—16. években 600, az 1917—19. években pedig 3U0 korona névértékű részvényei voltak. Az előbbi négy év osztaléka évenként 75, az utóbbi három év osztaléka pedig évenként 25 korona volt. A panaszolt határozát az átlagos osztalékot úgy számította, hogy a négy 75 és a három 25 koronás osztalékból egy 75 és egy 25 koronás osztalékot leütve, az öt év átlagaként 55 koronát hozott ki. Ezzel szemben a panaszos arra mutat rá, hogy a 600 korona névértékű részvény a rendkívüli tartaléknak az alaptőkéhez történt csatolása után tulajdonképen 900 korona név232 8—9. sz.