Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 7. szám - Gyakorlati megjegyzések. a jövedelem és vagyonadó törvényekhez és az 52.000/921. sz. Utasításhoz

Dr. Sztojka: Megjegyzések a jövedelem- és vagyonadó törvényekhez. a könyök-adományból élőktől eltekintve, mindenki alanya a jövedelemadónak; 20.000 koronát meghaladó vagyona pedig kinek ne volna? Tehát az 1920/21. évi jövedelem-vagyonadó kivetése igen nagy feladatot rótt a pénzügyi fogalmazási karra, napi tíz órai szakadatlan munkával kellett tető alá hozni ezen munkálatokat, amelyek a rendkívüli idők visszahatásaképen eléggé megkéstek. Több ezer kivetési tervezet elkészítése, illetve részletes felülvizsgálata közben a jövedelem-vagyonadó kódex alkalmazásakor felmerült észrevételeimet szeretném — a készülő reformra való tekintettel is — papirra vetni, hátha a nagy műnek egy-egy kerékfogát javítani, szépíteni lehet. Az Utasítás 4. § ának utolsó bekezdése előírja, hogy a közös háztartáshoz tartozás tényének elbírálása az adókivetési eljárás során első sorban az általános adóösszeírásra szolgáló összeíró ívek alapján eszközlendő. Tudjuk, hogy 1921. évben új alapokon országszerte adóösszeírúsi ívek alapján adóösszeírás rendeltetett el. Ezen összeírási ívek a jövedelemvagyonadó kivetéshez szükséges adatokat is tartalmazzák, azonban ezen adóösszeírás az 1921. évi április hó 1-én fennálló állapotot vette figyelembe, holott a jövedelem-vagyonadó alapja az adóévet megelőző év jövedelme, illetve az év végén (december hó 31.) meglevő vagyon állaga. Tehát Jai személyi adatok helyesen az év december 1-ével volnának számbaveendők s ezért az adóösszeirás is az év leteltével, illetve ezen időpont figyelembevételével volna megejtendő, mert a háztartás jellege, az egyéb személyi adatok változhatnak, de változhatnak más adatok is (haszonbérletek tartama stb.) Inkábíi elméleti jelentőségű, de megemlítem, hogy a jövedelemadó alaptörvényének (1909 : X. t.) 4. §-a az államot felsorolja a személyesen mentesek közt. Ez felesleges, mert az 1. §-ból kitűnik, hogy az állam nem alanya a jövedelmi adónak. Az Utasítás a törvénytől eltérően intézkedik a tekintetben, hogy a jövedelemadó alapjából mely feltételek mellett vonhatók le a tehertételek, illetve az Utasítás más és más helyen különbözőképen rendelkezik. Az 1920 : XXIII. törvény 7. és 8. §-a ugyanis két részre osztja a bevallás B. VII. részében 1—6. pont alatt tüzetesen felsorolt tehertételeket és pedig a közterhek csoportjára (idesorozva a hadsegélyezési célokra adott önkéntes adományokat is) és magánjogi címen alapuló térhek csoportjára. Az első csoportbeli térhek összegét a 7. §.szerint tartozik az adóköteles a pénzügyi hátóság kívánságára legkésőbb az elsőfokú kivetés megtörténtéig igazolni, míg a 8. §. szerint a második csoportbeli kiadások legkésőbb a pénzügyi hatóság felhívásában kitűzött határidő alatt benyújtott számszerű vallomás esetében vonhatók le. Ezzel szemben az Utasítás 32. §-ának B. pontja szerint a tehertételek (vagyis mindkét csoportra vonatkozó és a 16. §-ban részletesen felsorolt kiadások) akkor vonhatók le, ha a fél kellő időben (a felhívásban megjelölt időn belül is) jövedelemadóbevallást ad, viszont a D. és Q. pont szerint mindkét csoportbeli tehertételek számszerű és kellő időben (az esetleges-felhívásban megjelölt időn belül is) benyújtott bevallás esetén vonhatók le, avagy ha a bevallásban fel nem soroltattak az észrevételezési határidő lejártáig bejelentettek. (!) A tehertételek levonásának kérdése a határidő tekintetében összhangban kellene, hogy álljon a vagyonadónál előírtakkal, ámbár a terheknek az észrevételezési határidőig való bejelentése igen sok felesleges munkát ró a pénzügyi hatóságra, mert a már kész tervezetet az adóalap és adótétel (adópőtlék) tekintetében korrigálnia kell. Tessék a félnek már a bevallásban kellőkép igazolva bejelenteni a mindkét adónem alapjából levonható terheket. A tehertételeknek a jövedelemadó alapjából való mikénti levonása a fentiek szerint a törvényben rendszertelenül, az Utasításban pedig zavart okozóan lévén szabályozva, a törvény ts Utasítás egybevetett értelme és azok intenciója szerint az a helyes gyakorlat, ha a már említett hatféle terhet számszerű és kellő időben (a felhívásban megjelölt időben) beadott bevallás esetén fogadjuk el levonhatónak. Ezáltal serkentjük a felet, hogy 244 7. SZ,