Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 7. szám - Gyakorlati megjegyzések. a jövedelem és vagyonadó törvényekhez és az 52.000/921. sz. Utasításhoz

Dr. Sztojka: Megjegyzések a jövedelem- és vagyonadó törvényekhez. számszerű és rendes időben benyújtott jövedelemadó-bevallással siessen a pénzügyi hatóság segítségére és nincs szükség utólagos helyesbítésekre sem. Ha a vagyonadó alapjából (Utasítás 21. §. d) a töketartozások csak igazolás esetén vonhatók le, miért ne lehetne elrendelni, hogy a jövedelemadó falapjából levonható terhek fennállása is igazoltassék, mert hol van pl. az a határ, ameddig feltehető, hogy bizonyos összeget befizetett az adóköteles? A kivetett hadinyereségadó számszerűen konstatálható az előző évi kivetési iratokból, de a többi tehertétel fennállása nem ellenőrizhető. A felek adóíve sokszor" nincs leösszegezve és már ezért sem tudják pontosan bejegyezni a fizetett összegeket, illetve a sokféle rovat összegezésében bizonyosan tévednek. Különben is az adóív a folyó évben fizetendő adók (az új adóív kiállításáig érvényes) bejegyzésére is be van rendezve és bizony a legtöbbször tájékozatlan, a törvényt nem ismerő felek sokszor jóhiszeműe'i, tudatlanságból, vagy ügyetlenségből nem a valóságnak megfelelő adatokat írnak be a vallomásba. A jövedelemadó-bevallás számszerűségének elbírálása esetén sokszor az adott körülmények szerint méltányosan járunk el. Számszerűnek kell venni pl. azt a bevallást, ha a gazdálkodó az ingatlanból eredő jövedelmét feltünteti, de házosztályadó alá eső házának jövedelméül (eszményi) összeget nem tüntet tel, hiszen még bérbeadás esetén is — kivéve a bérházakat —- a mai viszonyok mellett haszonértékről beszélni nem lehét, amikor még a tatarozási költségekre sem telik. Megjegyzem, hogy a tatarozási költség elvben nem vonható le, de az 1920/21. és 1922. évi adókivetésnél ennek levonását megengedte az Utasítás. Itt több efféle esetet helyszűke miatt nem sorolok .fel, csak hangsúlyozom, hogy az ily felfogással honoráljuk azt, hogy a fél tulajdonképen rendelkezésére sietett a hatóságnak és növeljük az adómorált, ha a lényeget tartva szem előtt, nem bocsátkozunk szőrszálhasogatásokba. Igen nehéz szerepe van az előadónak az ingatlanok jövedelmének * megadóztatásánál oly esetben, ahol könyveket vezetnek és nevetségesen csekély jövedelmet tüntet fel a mérleg. Ha a könyvvezetés ellen technikai szempontból kifogás nem merül fel és a könyvvizsgálat sem tud nehézményeket megállapítani, akkor a jövedelemfelbecslés helyes és általános .elve helyett a törvény szerint a könyv adatait kell elfogadni. Ha a törvény idevonatkozó 11. §., illetve az Utasítás 17. §-ának rendelkezéseit minden körülmények közt mereven alkalmazzuk, akkor a nagy jövedelmű gazdaságok az adóztatás alól nagy részben kivonhatják magukat és a kincstárt nagy károk érik. Miért épen a gazdasági könyveket vezető, okszerűbben gazdálkodó egyén fizessen nagyobb jövedelme után kevesebb adót azért, mert könyveket tud vezetni, helyesebben, mert kisebb jövedelmet tud papíron feltüntetni, mint az egész házanépével az áldott magyar rög megmunkálásában izzadó, írást nem tudó 10—20 holdas földmíves? Én nagy bizalommal egyébként sem vagyok a könyvek adataival szemben a „kettős" könyvvezetés idején. Hogy ellenőrzöm pl. azt, hogy aratáskor egy nagyobb mennyiségű gabona, vagy pedig bizonyos számú állatok vételárát könyveibe bevezeti-e a gazdálkodó? Hiszen, ha erszényében van a pénz, az jó helyen van nála, anélkül, hogy ezt a nagy tételt könyveiben fel kellene tüntetnie. Az 1922 : í. törvény 8. §-a, illetve a 18.600/1922. sz. P. M. körrendelet értelmében a mező- és erdőgazdasági ingatlanok forgalmi értéke a kataszteri tisztaiövedelem figyelembe vételével állapítandó meg és ez helye*, mert a kataszteri tisztajövedelem a földek minőségét fejezi ki. Ezen ingatlanok jövedelmének a kataszteri tisztajövedelem alapján való megadóztatását már nem rendelte el a törvény, mert hiszen a kataszteri tisztajövedelemben nincs benne a gazdaságba fektetett tőke hozadékának egy része és a munka jutaléka (ezeket t. i. annak idején a ktjöv. kimunkálásánál csökkentőleg vették figyelembe, már pedig ezen tényezők is jövedelmet képeznek). Mivel a ktjóvedelem mégis csak kifejezi a föld minőségét, világos, 7. sz. 245