Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 7. szám - Adóreform és pénzügyi kibontakozás

Dr. Halász Ferenc: Adóreform és pénzügyi kibontakozás.' hol a kulcs in ultima analysi előreláthatólag az egész vpnalon a régi 10% marad az adóalapnak a bevalláson alapuló jövedelmi adóalappal való azonosítása igen lényeges emelést jelent s azt eredrnényeszheti, hogy míg eddig a bevallás csak a jövedelemadónál volt a magas kulcs folytán hamis, most az állam'' (illetve község) kétszeresen fog e réven megkárosíthatni. De eltekintve attól, hogy az adómorál megszilárdítása társadalmi szempontból is oly eredmény,, melyért állami' és társadalmi életünk konszolidációja érdekében érdemes áldozatot hozni, az eddigi tapasztalatok tisztán fiskális nézőpontból is arra mutatnak, hogy a magas adókulcs mellett az elijesztett adóalany még kevesebbet fizetvén, mint alacsony adókulcsnál a keevesebb adót, a pénzügyi eredmény is kisebb. Adó nincs adómorál nélkül, ezt pedig a magas adókulcs kizárja. És úgy hisszük, hogy az adókulcs leszállításával párhuzamosan megtalálhatni azt a módot, amely az egyenes adók nagyobb lukrativitását, az állam jogos érdekeit és a polgárok anyagi igazságát egyaránt biztosítja. A gyakorlat szemüvegén keresztül nézve, az utóbbi évek tapasztalatainak egyik legszomorúbb tanulsága, hogy a valuta fokozatos és folytonos leromlása az államháztartásban — és itt sehol annyira, mint az egyenes adók terén — kizárólag a teheroldalon éreztette hatását. Míg az állami kiadások természetszerűen lépést tartanak a felduzzadt bankjegytömeg számkolosszusaival, míg az állam tisztviselőit, ha szűkösen is, de mégis folyton növekvő pénzmennyiséggel kénytelen fizetni, vasúti talpfáit, rendőrségének egyenruháját, diplomáciai külképvieletét, omladozó börtönépületeinek és iskoláinak karbantartását, vámhatárának őrizetét egyre több és több koronával fizeti, addig a bevételek terén — eltekintve a vagyonváltság vissza nem térő, egyszeri szolgáltatmányától — csupán a forgalmi és fogyasztási adók képviselnek jelentős emelkedést. Már pedig ezeknek az államháztartás egyensúlyára gyakorolt befolyása tagadhatatlanul csak időleges; visszahatásuk az inflációra oly közvetlen, oly intenzív, hogy Saturnushoz hasonlíthatók, saját gyermekeiket falván fel. A nagy kérdés tehát az: hogy volna lehetséges az államot a józan kereskedő helyzetébe hozni, aki ha előrelátóan kalkulál, bevételeit és kiadásait a 0-30-as korona mellett éppen úgy egyensúlyozza, mint a békebeli1 aranykorona-valuta mellett? Van-e mód arra, hogy ma, amikor a nem fix jövedelmű orvos, ügyvéd, iparos,, kereskedő, gazda kellő beosztás mellett sok rossz koronát ad ki, de ugyanannyit vesz is be, az állam hasonló helyzetbe hozassék? E megfontolás mellett élénk helyesléssel kell fogadni a földadó tervezett reformjának alapgondolatát, amely a változott pénzviszonyok első, férfias beismerése az állam részéről, merész, de egyetlen igazságos és szükséges reformtervezet, melynek azon kiinduló pontja, hogy az állam is részesüljön az árhullámzások előnyeiben is, ne csupán azok súlyát viselje, igénytelen nézetem szerint az. államháztartás egyensúlyba hozatalának egyetlen lehetőségét rejti magában. 238 7. sz.